Mindegyik gyerek köhög. Csodás évkezdet. Ebben a szokatlan télben totál kivédhetetlenek a jobbnál jobb fertőzések. Volt itt már családi, többkörös hasmars decemberben (még az ünnepi nagyzaba előtt), bőséges papír zsepkendőzés januárban és éjszakai hagymaparádé nyitott ablaknál...szinte havonta. A feltünően NEM hideg tél áldása ez, az alkalmazkodási folyamat pedig igencsak döcögős.
Megvolt a félév. Már csak cca öt hónap iskolai hajcihő van vissza a nyárig. Eredményeket tekintve panaszra nincs okunk. A gyerekek nagyon szépen teljesítettek. Esztert ugyan még csak ezzel az általam nem szeretett feleletválasztós/aláhúzós módszerrel értékelte a tantónéni, de így is levágható hogy egyenlőre minden ok. Az íráskép egy kicsit kajla...nem igazán lányos...ezt látom én is de a lelkesedés naaagy. Olvasni basszus már most nagyon szeret, remélem ez nem fog változni. A szobájukban folyvást tomboló harci helyzetnek is ő az okozója a szanaszét heverő könyvekkel, papírokkal, tollakkal. Ír olvas, ír olvas....hivatalnok lesz tuti!
Imi bizonyítványa is nagyon szép lett a két négyes híján csupaötössel. ...de ő irtózik az olvasástól, és emiatt aggódok is eleget. Neeem az a legnagyobb baj, hogy nem fog nagy, történelmi ihletésű regényekből, vaskos verseskötetekből, kalandregényekből élményekhez jutni, profitálni (bár ez is elég nagy bibi...) hanem az, hogy az évek múlásával az önállóan feldolgozandó majd bessssggelendő tananyagok mennyisége vészesen nőni fog, és nem lesz elég amit az órán hall... Veszélyben érzem a tanulmányait na. Vélhetően nem kellene ennyire rápörögnöm a dologra...illetve mégiscsak, de lehet hogy sokkal pozitívabb jövőképpel a fejemben. Most ott tartunk, hogy minden este olvas nekünk hangosan....komolyan mondom, hogy olykor sírni tudnék mikor hallgatom...már bocs fiam. Javulás még nem mutatható ki...de nem adjuk fel, bármennyire is nagy ellenérzésekkel is viseltetik iránta a delikvens.
Emma szinte szalad, a lakást teljes méretében uralja. Ajtókat kell csukni a kis zsivány előtt, mert mindenhol akad dolga, pakolni valója. Sokszor nagyobb szórást csinál mini létére a nappaliban mint a tesói. (Az "Éva szívem Éva..." című zseniális népzenei szösszenet "terítve az alja" szófordulata gyakran felrémlik ilyenkor előttem. ) Karattyol, tegnap kimondta tökéletesen hogy apa. Látni kellett volna a zuram arcát amikor a szó mellé megkapta a tizenegy fogú vigyort, és a csillogó tekintetet. :)
...ennek ellenére nagyon anyás a lány. Alig tudok elszökni olykor ha dolgom adódik. a tegnapi maratoni iskolai szmk alatt apjuk szerintem hatszor leizzadt a három gyerekkel...bár be nem vallaná. Elmondása szerint a kiscsaj ingajáratban volt a nappali és a bejárati ajtó között...vélhetőleg engem keresett husika. Márciusban pedig el szeretnék menni több órára mellőle, amikor egy író-olvasó találkozóra megyek anyuval és Zsabuval Npestre. Lorna Byrne jön...menni kell. Az ő könyve volt az ami tavaly januárban...az utolsó kórházi etapomon annyit segített. Sokszor eszembe jut a kórház...érdekes, hogy minta valami függöny mögül jönnének az emlékek. Nem merek elmerülni a hozzájuk fűződő érzelmekben...
Nnna, most megrázom magam és folytköv. Még van itt dolog nemde ? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése