De jó is volt a szabadság gyerekek....vasárnaptól csütörtökig a
Balatonnál voltam a gyerekekkel. Apánk szerdán csatlakozott, akkor lett
még jobb mint előtte :) A tó olyan mint valami termálvíz...nagyon nagyon
élveztük mindannyian. Imike úgy szelte a habokat mint valami kétéltű,
jó volt nézni, hogy a víz a barátja és természetes közege lett. Eszter
is óriásit fejlődött, mert lebukott a második nap végére már a víz alá
teljes kobakkal és lent is maradt! :) Alig tudtam ráparancsolni néha az
úszógumit, annyira nagylánykodott a kedves :) Imi olyan lett mint a
csokoládé, és egy játékosabb nap után a sok kosz alatt akár "tezsvír"
számba is elment. Annyira de annyira meleg volt, hogy elmondhatatlan! De
ezt gondolom ti is éreztétek. Olyan szinten izzott az agyam és minden
pórusom, hogy egy fikarcnyi szégyenérzetem nem volt fürdőruhában! Hurkák
ide, gyurkák oda, én hűlni akartam és punktum!
Csütörtökön este értünk home, Eszter elaludt és a mi ágyunkba
kanalaztuk őket a nagy hazatérés örömére. Én szeretek hazajönni...meg
itthon lenni is, és ez szerintem nagyon nagy ajándék.
Pénteken este sátorban alvás volt megint. Rossz lóra tettünk ezzel
az estével, mert este 9-kor még mindig 28,5 fok volt....pfffff vastag
karikákat gyűrtem a szemem alá reggelre a nagy nemalvástól.
Jajj, de aznap még volt egy meetingem az óvónőkkel,akik
családlátogatni jöttek a fiam miatt. Félnek tőle, hogy legnagyobbként
milyen lesz a csoportban. Érzésem szerint feltett szándékuk volt
beparáztatni, hogy a gyerekem problémás kismacsó...de apánknak hála nem
sikerült. Az, hogy velük hogy viselkedik, szerintem az ő érdemük is,
nem? A gyerek amikor velünk van soha nem tiszteletlen a felnőttekkel,
inkább nem is szól. A huncut vigyorára pedig nincs orvosság....én is a
falra mászok ettől olykor, de ezért nem fogom megvesszőzni. Megjegyezték
azt is hogy mindig nyerni akar, első szeretne lenni...ez ellen is
küzdünk itthon, de végeredményében valamilyen szinten jó, ha van benne
törtetés, nem? A mai világban.... Lényeg a lényeg...szeretem a gyerekem,
tudom a hibáit, igyekszem tompítani, de miattuk nem fogom fekete
bárányként aposztrofálni amikor nem is az.
Nomeg, volt egy olyan kérés felénk...mivel ugye az ovi
szomszédságában lakunk...ne engedjem át a macskákat. Gondoljátok ezt
végig légyszíves, és adjatok tanácsot, hogy egy öntörvényű,
szabadszellemben bóklászó ösztönlénynek hogyan magyarázzam már meg, hogy
az ovi homokja nem jó, TILOS! ...egyébként meg érdekelne, hogy
faluhelyen ahol kismilliónyi macska bukkan fel s tűnik el minden
udvarban óránként, hogyan lehetnek olyan biztosak abban, hogy a mieink a
ludasok a kakilásban? Erre is van egy teszt?! Ááááá, hagyjuk.
Annyi minden eszembe jutott a napokban, hogy miről kéne írni, de persze elszállt...igyekszem elővakarni! Sziasz' mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése