2010. okt. 16.

2010.10.16. Hajnalt!


Korán van még...és szombat. Soha nem értettem magunk, hogy mi a jófenének nem alszunk mi ilyenkor normális időkig...és másokat sem, hogy hogyan bírják vízszintben akár kilencig.

Mindegy, ébredés van. Fél hat óta.

A tegnapi nap megvolt konferenciálva rendesen. Jó volt, érdekes. azthiszem határozottan jó aránynak számít, hogy a hat előadásból öt nagyon jónak minősíttetett általunk....és még kaja is volt :)

A probléma amivel foglalkoztunk a "megrázott gyerek szindróma". Külföldön ez már igen nagy publicitást kapott...nálunk annyira még nem pedig -mivel okozója ennek 90%-ig a nehéz lelki állapotú szülő- nagyon fontos lenne. A magyar nemzet alapjaiban egy pesszimista, depresszív nemzet...hajlamunk van arra, hogy szarul érezzük magunkat, és nagyon melós megélnünk tartósan a jól-lét állapotát...jelen körülmények között meg pláne. Szóval megrázó volt. Tények, fotók, videók...Harlow majom kísérlete például egy nagyon régi fekete-fehér felvétel, és azthittem mindent láttam már belőle. De nem. A kísérlet folytatásában azt vizsgálták, hogy az elhanyagolt kismajmok, milyen nagymajmok lesznek...hát húúú. Sokszor töröltem szemet.

SZERESSÉTEK A GYEREKEKET! Öleljétek meg őket amennyiszer csak lehet, hiszen hamarosan kinőnek az ölmeleg korból, és nem csak azért nem lesz lehetőségetek öletekbe emelni őket, mert nem férnek már bele, hanem esetleg azért mert ők már nem is akarnak ilyenféle közelséget veletek. a nagyobbak már nem igényelnek annyi babusgatást...de legalább annyit adnunk kéne amennyit igen. Megrázott engem ez a konferencia.

A csatolt képen egy olyan baba van, amin szemléltették a shaking-folyamatot. komoly sakkozással tudták csak maguk közül is kiválasztani az előadók, hogy ki lesz az aki megrázza a játékbabát. senki sem akart bántalmazó szerepben tetszelegni.

Zárásként a Bárczy Gusztáv gyógyped. iskola zenekara játszott örömzenét, és megríkattak, énekeltettek, nevettettek bennünket. Egy tanár, két tanítvány. Két sérült fiú...örömmel és odaadással, mosolyogva énekelve, értünk. felejthetetlen volt. Már gondolkodom, hova is kellene meghívni őket...

Az esti kürikali kicsit sok lett, meg 6 gyerekkel zajos...de finom. Sötétig kint ültünk, remélem nem lesz megfázás a vége gyerek szinten.

Felkelt kócbaba is, átengedem a terepet apának. Szép hétvégét mindenkinek! Hétfőn jövök!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése