Az E-on mára áramszünetet ütemezett be 8-16ig úgyhogy mindennemű elektromosságtól és az ezt zabáló gépektől, extráktól, kényelmi eszközöktől mentes napunk lesz. Beleértve ebbe munkahelyen a fűtést is ugye.
Papírmunkát terveztem addig míg ki nem hűl a "kéró", aztán elmegyek családlátogatni (hátha máshol melegebb van :) ) majd pedig postáskisasszonnyá avanzsálok. Ki kell még hordanom a jövő heti vöröskeresztes akciós vásár szórólapjait. Mindezek tekintetében ma mindennél nyomatékosabban danolom a hajnalnak:
- Süss fel Naaaap! (mer' ma a közszolgák megfagynaaaaak)
Erről jut eszembe:
Tegnap délután a szomszéd faluba ugrottam át ügyfelezni, és hazafelé útra a polgi leszervezett nekem egy köztisztviselőkkel bélelt luxusautót..hamár' úgyis erre jönnek mifelénk. Megint egy duplaszaltós kontrasztban lehetett részem anyáim! A márkát nem tudom, de egy ilyen hodálynál nem is fontos a márka...a lényeg hogy full x-trás diplomata autó, még boltszagú. Benne elöl egy öltönyös és egy kiskosztümös tisztviselő, hátul egy farmeros, kopottcipős, kapucnispulcsis családgondozó. Egy munkáltató-két réteg. Ők kedélyesen elheherésztek arról, hogy milllen szar is az államigazgatásban dolgozók sorsa, ha egy ilyen autóra futja...én nem heherésztem. Fölényes csendben ritkán szólottam, de okosakat és bölcseket. Kompenzáltam na...nem akartam még a csóró külsőmre ráerősíteni azzal, hogy elcsöppenek a drága közszférai méltóságok minden böffentésétől. Pffffff
Felébredt a lányom. Imike mamázott az éjszaka, így a reggeli dili kicsit könnyebb ma egy manóval.
...
Már hintázik a lány, és közben a Zeneovi téli ünnepét hallgatja :) Karácsonyi feeling...hahaha havazik, hehehe hetekig huhuhu hull a hó, hihihi jaj de jó!
:)
Várom már. De még előtte vár ránk egy másik ünnep is. A mindenszentek. Nem tudom,hogy ti hogy vagytok ezzel de én nagyon szeretem. Nekem ez nem a sírásról szól...valahogy kinyílik az emberek szíve ilyenkor a kis mécsesek mellett, és az a sok apró fényecske a temetőben eggyé kovácsolja az elmúlt dolgokat a jelennel. Szeretem a hangulatát...nem sírok. Biztosan másként lenne ez is, ha lenne friss sebem valaki elvesztése miatt, de szerencsére nincs, és így nem fedik el a fájdalmas érzelmek a lényeget.
Annyiszor eszembe jut Németh Kristóf által felidézett mondás, amikor meghalt az apukája.- A halál nem pont...hanem kettőspont.
Erre szeretnék mindig emlékezni, és így talán egy kicsit könnyebb lesz...talán.
Na..ilyen feldobódott hangulatban magatokra is hagylak benneteket drága önkínzó olvasók :)
Vigyázzatok magatokra és szép napot...az energiatakarékosság jegyében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése