Egyhuszonéggyel ezelőtt sűrű nap reggelére szedtem össze magam.
A reggel olyan volt mint mindig. Kicsit bensőséges, kicsit, megintegyújnap-os, kicsit lassú, kicsit gyors...és nélkülözhetetlenül kapkodós a végire. Nyolcra már védelembe vételi tárgyalást tartottunk kolleganőmmel a korábban már említett hölgy gyermekeinek. Nem részletezném, mert meglepetések nem értek. Csak csodálkozni bírtam néhány pillanatban magamon, hogy a félelmet milyen jól le lehet küzdeni, és átalakítani határozott fellépéssé. Na meg a másik...az a szűrő ami az emberben ordító, jóbüdösfenébe elküldő gondolatait megszűri, hogy aztán egy csendes, szép szavakkal operáló kultúrált közlést csusszantson ki...CSODÁLATOS! Csak azt nem tudom, hogy az efféle szűrőknek szükségük van-e takarításra nehogy elduguljanak...az enyém MÁR nagggggyon szutykos lehet :)
Szóval ez volt reggel, aztán ügyfelek jöttek, mentek...volt aki nyakkendőt is szeretett volna köttetni velem :) de sajna ilyen készségekkel nem ruháztam eddig fel magam. Ha tudtam volna, hogy erre is igény van persze...
A deles busszal csoportvezetői tréningre vágtattam. Első alkalom a háromból, és sajnos az előadók szösszenetei után rá kellett jönnöm, hogy ez egy körbeülős, kiscsoportos, produkáltatós show lesz, ahol mindenki show-ra kerül. :( Nekem hideglelésem van a szereplős dolgoktól...még két alkalom...áááááá! (Összességében azért ez az első jópofa volt, jó kis családgondozós csapat szalad össze a konferencia terembe)
Hugommal leszerveztem egy meet-et, bejött értem Szekire. Megbeszéltünk egy találkozót "A" pontban. Én el is indultam, átvágtam egy zebrán és ott álltam a célállomás előtt párszáz méterrel, de utamat az úttól az épületig hatalmas földtúrás torlaszolta. Így kerültem...(helyismerettel rendelkezőknek: A skála előtt átmentem a patakpartra...fősuli előtt kellett volna átcaplatnom de ez nem sikerült, így a patakparton araszoltam le VÉGIG, egyre közelebb a buszpályaudvarhoz...) Szóval kerültem egy b@szottnagyot. Hugom az új, automata váltós LUPO-jával jött, és egyre idegsokkosabb feelingben hívott, hogy hol a jóbüdös fenében járok máááár? Én meg csak röhögni bírtam, hogy biztosan nem sok olyan bal...boka van aki el képes tévedni Szekszárdon. Hazautunk így egész jó hangulatban telt.
Itthon először beestem az iskolába indulók szülőijének a végére...de minek. Az óvónőkkel való pár perces személyes, gyerekjellemzős beszélgetésről majd később...
Az SZMK is megvolt, és hétre be is fejezhettem a napot.
Most be kellett gyorsítanom, mert megígértem fiamnak, hogy idejöhet egy fél órára...nekem meg csengettek a fajansztól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése