A reggel még egészen jól indult...apa itthon volt, fél nyolckor átvitte oviba a lurkókat, aztán ment el a dédihez. Én felpattantam a drótszamaram hátára, és üdvözítő mosollyal, átszellemült arccal elgurultam a munkahelyemre. Illetve csak a kapuig. Elfelejtettem ugyanis, hogy kolléganőm ma nincs, és hogy én a nem megfelelő kulcs csomóba kapaszkodtam bele, amelyiken perrrsze kapukulcs nincs.
Hátraarc...újra indulás. Hazarohantam és vissza, de arcomon immáron nyoma sem volt szellemületnek és üdvnek...csupán kevéssé cizellált gondolatok mimikai manifesztálódásának.
Eztán mentünk Paksra egy ügyféllel, apuval mint fuvarossal mert a hivatali autó táppénzre ment. DE mobilt nem vittem.
Ennek súlyát akkor éreztem igazán amikor mi már tíz perce kint álldogáltunk az út mellett, és sehol az autó...elrohantam a hivatalba, ott harmadik nekifutásra sikerült felidéznem édesszülém számát és meglettünk egymásnak.
Épphogy beestem az ajtón már várt egy ügyfél. Öt perc múlva már ordítottunk egymással...én ilyet nem szoktam csinálni! Felhúzott a banya azzal, hogy végig se hagyta mondani a mondataimat, csak jött a saját agyament fantazmagóriáival. Kolleganőm már meg is csörgetett a mobilon, hogy hallják a hangzavart...minden ok, ne jöjjenek? Hehehe...nem volt bunyó! Intelligensen levezettem a feszültséget, és mosollyal váltunk el a delikvenstől. Ez a munkám szépsége ugyeja?
Most pedig várom,hogy jöjjön az alpolgármester vizitre...
DE hogy jóról is beszámoljak. Drága Heni nem felejtett el, és meglepett dél magasságában egy tányérnyi aranygaluskával :) NAGYON finom volt, és a szénhidrát nyugtatólag végigsimította a felborzolt idegszálaimat. Ezer köszönet érte!!!
Este anyuszínház, első próba...ami inkább csak összeülés a nagy tehetetlenség kondérja fölött. Ilyenkor, az első 1-2 alkalommal még nagyon tanácstalanok vagyunk ugyanis, és csak kapkodunk ide-oda...de amikorra kell, letisztul ám!
Aztán holnap jönnek itt alvós vendégek :)( Már nagyon várlak benneteket Dzsudith! )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése