Néha-néha belekukkantok más naplókba...ilyen torna, olyan zumba...:) nekem jelen agyi kondicionáltságomnak hála, erről csak az jut eszembe, hogy zumba kontra zombi. Mer'én ma az vagyok.
Ha nem vennétek észre, most senem érek rá...van egy csomó dokumentálandóm, éppen csak megpihentettem az agyam egy kicsit a szakzsargonok erdejében, e kevéssé kötött stílusú tisztáson.
Az előbb -mintegy felüdülésként- átlibbentem a postára, had szíjak mán én is egy kis telített levegőt. (azt, hogy mivel telített olykor itt faluhelyen, inkább hagyjuk :)
Ma délben, miután kivadásztam a postaláda tartalmát, és beebrudaltam kerekesemet az utcaajtón, olyan szépet láttam minálunk. A hidegtől és széltől lepotyogott egy csomó bronz barna és aranysárga levél, amit a csodás fáradt napfény meseszéppé simított a fűben, a nagy diófa alatt. Le kellett fényképeznem, és alkalom adtán meg is osztom veletek, egy feltöltés alkalmával.
Csak azért meséltem róla, mert amúgy a falevéllel terített udvar nem éppen a tiszta udvar rendes ház címere...de ebben az áldott pillanatban csak a szép látszott belőle. Komolyan elolvadtam tőle.
A Nap egyébként még mindig süt, így ha egy óra múlva hazafelé irányzom magam, felkarolom a gyerekeket és el sétálunk...bicajozunk anyósékhoz. Kész öröm ilyenkor kint lenni, a kis csípős höss ellenére is.
...eleget olvadoztam már? Túl cseppentős most a stílusom? Jó...megyek vissza a védelembe vételi javaslataimhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése