soha nem nem nem...nem leszek sohasem a játéééékszered! :)
Roh@dt egy szó ez, pláne ha a gyerekednek kell folyvást szajkózni, nem? De..na tessék.
Ne csináld ezt, nem szabad azt, most nem lehet, nem akarom, nem akarod?....mondtam én hogy egy pesszimista nemzet vagyunk, génjeinkben odaadóan tagadva minden jót.
Szép emlékű, pótolhatatlan jelenségű magyartanárnőnk hívta erre fel egyszer a figyelmünket...a legtöbb kérdést már úgy tesszük fel, hogy a rosszabb lehetőséget bele is foglaljuk:
-Nem baj? - Nem akarod...? - Nem szeretnéd..?
Érdekes.
..mondott még sok okosságot...de most más nem jut hirtelen az eszembe. Szelektál a nyakamon a szürkeállományom.
Kiszaladtam egy pillanatra-bár nektek ez fel sem tűnik- mert hallottam, hogy a főnöknőmmel beszélget az ezot-erám :) akitől korábban deeksha-t kaptam. Jó belső dolgokraól beszélni értő füleknek, akik nem néznek rád hülyén ha lelkekről...holt lelkekről szólsz :) Húúúúúú....halloween közeleg :)
komolyra fordítva: elmeséltem csak neki, hogy pár hete volt néhány napom, amikor esténként finom kis pánikrohamokkal küzdöttem, és csak a halállal kapcsolatos dolgokon emésztette magát az agyam alvás helyett. Na akkor, egy ilyen rémes álomban arra gondoltam, hogy most már muszáj lesz felkeresnem őt (ezot-erát)...és láss csodát: pulzusom szépen beállt, megszűnt a torokszorítás, életfunkcióim normalitásba fordultak és elaludtam végre :) Azért érdekes, nem?
Azt mondta, hogy van ilyen, amikor valakire erősen gondolunk álmunkban, akkor a szelleme bizonyos formában megjelenik. Hehehe...elűzte a démonjaimat! Meg is köszöntem gyorsan.
Mostanában ilyen szerencsére nincs, de a teljes lelki béke, az elégedettség felállítása magamban piszok nagy feladat. Azt a gént, ami mindig többet és többet, meg mást és mást akar le kell szedálnom, mert nem hagy megállni és élvezni a MOST-ot.
Tudjátok egyébként, hogy mostanában szerintem mi a legnehezebb? Nem más kedveskéim, mint az elfogadás. Elfogani a helyzetünket, helyünket, társunkat...annak hibáit, gyerekünket...annak különbségeit, és legfőképp magunkat. Mi a jó fenének is fogyózunk annyian?! MERT nem vagyunk képesek elfogadni magunkat...pedig sokkal könnyebb lenne elfogadni, jólérezni, megélni így...és akkor bekövetkezhetne végre a fogyás is, mert van egy olyan szabály: - engedd el, és megkapod!Ez a vonzás törvénye.
"Szeresd- és ismerd meg önmagad, és fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, akkor könnyebben elfogadod a körülötted lévő Embereket is olyannak, amilyenek! "
...gondolom, megosztó vagyok ezzel a szemlélettel, mert még vannak, akiknek barátkozni kell azzal s gondolattal, hogy nem mások a felelősek az életünk jó és rossz dolgaiért, hanem csakis mi magunk. Amit te adsz, azt kapod vissza...ezen nincs mit magyarázni. Úgy érzem, jó ez az út igaz, még a legelején toporgok...de nem mennék másfelé. Szeretettel elrontani nem lehet semmit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése