Ma reggel óta tiszta erőből tolja neki az eső. Szerintem arra gyúr, hogy bepótolja amit nyár elején kihagyott, de tudjátok van egy mondás, hogy az elszalasztott pillanatot már nem lehet visszahozni. Késő kása...most már nem ér aranyat ez a lé sem.
Megint el voltam kicsit szakadva innen, a virtuális köldökzsinóromtól. Az otthoni gépünk újfent beadta a kulcsot, csak most egy kicsit csavarintott az ügyön, és másképp halt hattyúhalált. A szerelőhöz vezető út rögös...majdcsak ideérünk egyszer.
A hétvégi fellépés jól sikerült. Nagy para volt bennünk az új táncok miatt, hiszen még egyiket sem adtuk elő eddig, ennek ellenére tűrhetően sikerültek :) Felvezető motorosnak jók vagyunk ;) de a profikat látva hosszú még az út! Egész nap a gyerekekkel kettesben voltam, anyu és anyós segítségét igénybe véve, mert apánk ugye...munka frontján teljesített. Hosszú volt így a nap mit ne mondjak. Egy merő rohanásként éltem meg a délelőttöt, akkor szusszantam meg először amikor felültünk a kocsikra teljes menetfelszerelésben... Jó dolog ez, szeretek a hagyományőrzés mezején kiskatona lenni, csak lenne egy kicsit nagyobb összetartás és csapatszellem ebben az elcseszett faluban.
Az ikszfaktorra estünk haza, össznépileg bedőltünk a hálóba. A gyerekek korábban belealudtak nagy erőlködésekbe, nekem azért sikerült kibekkelnem a Gergő gyereket. Érdemes is volt na.
Lassan délidő...nem vagyok ma túlfűtve témailag, elnézést ezért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése