...erősen beletúrtam az emlékeimbe, de nem találtam ehhez hasonlót...ESIK A HÓ! Nem gyengén... Ez körülbelül akkora szenzáció nekem a maga nemében, mint amikor köbö tíz éve a tojásfánkat sikerült hózáporban lefotózni. A természet nagy játékos :) Hihetetlennek tetszik, hogy az előző bejegyzés képét egy hete készítettem.
Az eszem tudja, hogy korai még, elolvad...meg ilyen hasonló illúzióromboló felnőttségek, ennek ellenére annyira örülök neki mint egy gyerek. A dolog szépséghibája az, hogy most vált élessé a probléma: nincs hótaposója Imifiúnak. A tavalyi már két számmal is felejtős, idén meg még nem gondoltam vele... Eszternek kettő öröklött surranó is rendelkezésére áll, gyorsan Imit is fel kell ruházni...persze ez hó végén nem egyszerű, remélem szerdára beérik a fizu! (Még nincs hét óra, de már az udvarra igyekeznének...persze sztornóztam az ötletet nagy hirtelen én, a gonosz anya)
Őszi szünet első napja van ma (a csapadékot tekintve már a télit is ülhetnénk). Én vagyok a gyerekekkel szabadságolva mint általában, de emellett megoldásra vár ma a felcuccolás, és rákészülés a holnapi ruhaosztásra...aztán szerdán paksi team.
A gyerekek most éppen a home videókat nézik szép sorba. Karácsonyt éppen az előbb hagytuk el. a templomi szereplésüket igyekeztek feldolgozni tátott szájjal...ekkor hasított belém egy kicsit erősebben újra az érzés, hogy az idei karácsonyból azért annak ellenére, hogy kedvünk szerint alakítjuk vidéken, hiányozni fog valami... a templomi műsor, a Berci emberközeli prédikációja. ...Sajnos most ezt be kell áldoznunk, hogy megtudhassuk...megtalál-e bennünket az ünnep akkor, ha nem vagyunk itthon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése