" (...) Mikor a "kisember" fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
S millió szegény a "nincstől" hal éhen,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd: Uram!
ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET! (...)"
/Kányádi Sándor/
Nem szeretek ilyen dolgokról írni, de ha már kor keresztmetszet, családi krónika, múltidéző...legyen. Hátha lesz jobb egyszer amikor kimosolygom mostani magam.
Csóróság van. Hegyen völgyön, városon, falun. Nem számít az sem, hogy dolgozol-e. A béred éppen ahhoz elég, hogy fennmaradj a víz felszínén. (Most magunkról beszélek, de van akinek sajnos ehhez sem...) Küszködünk, apránként elmaradnak mellőlünk a financiális gondtalanság utolsó emlékfoszlányai is. Minden hónap vége messze van..sőt egyre messzebb.
Életünk luxustalan...nem gondolnám fényűzésnek ugyanis a hét éves autót (ami havi szinten talán ha ötször kiáll a garázsból) a kábeltévés-internetes alapcsomagot, bár azzal is tisztában vagyok hogy egy dolog nekünk is van ami a "nagyoknak": irigyeink.
A nehézség akkor bök orrba, amikor heti szinten egyszer -vagy egyszer se- gondolok arra, hogy húst főzzek, hálával fogadom szüleim minden vasárnapi ebédmeghívását, amivel hétfőre is meg van oldva az étkezés. A ruhás boltok kínálata elérhetetlen, de én nem is kívánkozom már a háromezres cuccokért... az viszont hogy már a bálában is szívfájdalmat érzek amikor fizetek...az már gáz.
A boltozás? Hehe. Alapélelmiszerek, az igényesség minimális méretűre való boxolásával...
Igazából nem is érdekel... nekem csak az a fontos hogy
- a gyerekek ha ritkán is, de lássanak világot. Ha csak a Dunapart, vagy a Mecsek, vagy baráti long weekendek jutnak, esetleg egy olcsó mozi...akkor az! Ebből nem engedek.
- legyenek barátai(nk), szerető családunk
- legyen egészségünk
- legyenek önfeledt pillanataink
- legyen hitünk arra hogy lehet jobb...
- és erőnk tenni érte :)
A két gyerkőc közül Imi az akaratosabb a "kell" mezején. Eszter megértőbb, és könnyen meggyőzhető, bár már a bátyó is alakul, és egyre többször megúszunk egy-egy bevásárlást párszázas (hatszázhuszonnyolcadik) kisautó, vagy újság, vagy anyámtudja milyen kis kacat nélkül. Nem baj ha látja a határt...ami nem a csillagos ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése