"Azért van síró, hogy vigasztald,
Éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy szeresd!
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karod között.
Az irgalmat kínok fakasztják,
Mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
Azért van, hogy megmutassad,
Mennyi SZERETET van Benned!"
...tegnap délelőtt leadtam a gyerekeket, és egy nagy körrel haza indultam. Takomat, bolt, drogéria...és itt elgurultam volna amunkahelyem előtt, ha nem látom meg legipsztelenedett ügyfelemet, amint a padon kuporog. Nem volt túl jó bőrben. Megkérdeztem hogy van, miben segíthetek, éhes-e, vegyek-e valamit enni...azt mondta nem tud enni, fáj a karja. Biztosítottam affelől, hogy semmi kétségem erről...
Sokan megvetik, lenézik, csak és kizárólag őt okolják azért ahova jutott...részben igazuk lehet, de én nagyon sajnálom ezt az asszonyt. Amíg odaültem mellé, a reggeli falusi "csúcsban" sorba néztek oda, álltak meg szánakozón az emberek...máskor persze nem...
Megszámoltam a pénzét (cca 900,-) majd felvázoltam, hogy két lehetősége van.
Felszáll a következő buszra, hazamegy és pihen kicsit fekvő helyzetben a kuckójában, mert így alvás, evés nélkül a fájdalommal nem bír sokáig...ha már a gipsz levétele mellett döntött.
A másik, hogy hívom a mentőt.
Amíg gondolkodott, én már hívtam a 104-et...közben megkaptam az áldását is erre. Felvázoltam a szitut, ígérték, hogy azonnal jönnek. Én nem tudtam ezt megvárni a fellépés miatt, így "átadtam" a papírboltos csajszinak megőrzésre. Később felhívtam...elvitték. Remélem kedig nem lesz semmi nagy baja...rá kell beszélnem a szoc.otthonra, mert a tél elviszi.
...és ilyen könnyed hangulatban indultunk fellépni...de erről majd holnap, mert ma szüret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése