Örök dilemmám, hogy akkor is dokumentáljam e a napomat, amikor igazából nincs is mit írni róla... Végül is, mire idáig eljutok a gondolatban, mindig akad valami kis csacsogni való.
Utólag is elnézést a kedélyes heherészésért, és meg nem értésért minden iskolás gyermeket nevelő barátomtól, anyukától! Hát...durva. Tegnap is elégtelen volt a napközis műszak mert otthonra igenis maradt feladat nem is kevés. A dolog csak azért bőszített kicsit, mert gyerekem elmesélte, hogy ő nagyon szeretett volna már rajzolni, de nem kapott lapot mert tanárnéni másra figyelt. MI AZ hogy kész sincs a házija és rajzolgat?!
Persze így itthonra maradt minden tré "U" és ...fordított "U" rajzolgatás...sor elején mindig a megszokott hattyú halállal. A gyerek hasal az asztalon, szenved, sarazza a rendszert amiben neki ilyen rém unalmas és nehéééééz dolgokkal kell foglalkoznia. Mennyivel jobb az Eszternek aki ovis...meg nekünk akiknek nem kell hogy tanuljunk... Ugye jól tettem, hogy bevonultam ismét a dolgomra azzal, hogy én ezt nem szeretném tovább hallgatni, és majd ha végzett szóljon?! Mindenáron a számokat, számolást várja, matekversenyre szeretne jelentkezni :) de a sorminták a feketelista élére be lettek betonozva kíméletlenül.
Pediglen miről is szól az első osztály? Naná, hogy a sormintákról, a rengeteg írásgyakorlatról...
Azt hiszem sűrűbben kell eztán hajfestéket vennem mert már a művi színt is ledobja a séróm a nagy önmegtartóztatós idegben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése