macskanő

Reggel arra ébredtem, hogy esik. 

Mivel azonban új szokásom, hogy nem az előérzetemnek hiszek hanem a www.yr.no -nak, ezért tudva tudtam: eláll mire megyünk. Ezen nem is aggódtam, és így is lett. 

Esztert beeresztettem Márkkal az oviba, mi pedig a Márk anyujával és bátyjával repesztettünk a suli felé 4x2 keréken. 

Jó ez a reggeli mozgás annak ellenére, hogy a suli egy pöttynyi dombon csücsül, és néha ki-kiköpöm a tüdőmet mire felmálházva beérünk. Ami viszont ebben is jó az az, hogy visszafelé gurulás van ezerrel! 

Kora őszi banya nyár van, szinte beröppentem a melóhelyre, de már vártak. 

Egy öklömnyi vörös szőrpamacs kuporgott a biciklitároló mellett felborzolt szőrrel és rám meredő nagy kék szemekkel. Fújtatott mint a veszedelem, de hagyta, hogy családkisegítsem :) 

Beindult a védelmi ösztön, le se akartam rakni. Telefonáltam macskás barátnőmnek, hogy itt van -e' és azt sem tudom hogy kié....mire ő: Én tudom! Az enyééém! :) 

Miután ezt így lebótoltuk, a "mosolyjárattal" (kolleganőm így hívja a mamabuszt, amivel a néniket hozzuk visszük a napközibe és szól a nóta ezerrel) fel is szállíttattam az újanyuhoz a mancsot. A jótettől boldogan hátradőlve éppen bevettem reggeli körömre e netet, mikor a nyitott ablakon át panaszos nyávogás ütött nyakon. 

A hangfekvésből sejtettem én, hogy ez nem egy újabb gombóc...hanem rosszabb. SZÉTSZAKÍTOTTAM egy macskacsaládot a hirtelen ügymenetemmel, és anyus most keresi mancsot, akit biztos helyen hagyott míg kajáért ment. 

B@szki de rossz érzés volt. A túlzott, és már már egészségtelen mértékű empátia biztos jele amikor egy macskaanya fájdalmát is megérteni véled, és jó családgondozóként a "gyermek" (jelene esetben kölyök) családban történő nevelése érdekében visszavonod korábbi intézkedésedet. 

Felhívtam hát az újsütetű macskatulajdonosnőt, hogy üzlet nincs, vissza a babaruhát macskástul! Drága párja (aki született macskaellenes...) örömmel repítette vissza a kiskorú vöröskét a kölyökjóléti szolgálat családgondozójához, és az anyukához, akit a várakozási időre az irodám rabjává tettem. (basszus...tehát korlátoztam a szabadságjogait wáááááá!) 

A NAAAAGY családegyesítés azonban nem volt könnyfakasztó. A nagy macskát jobban érdekelte a potya tej, mint a megkerült csecsszopója, és a kiseded nekem jobban örült mint az anyjának. 

Na bumm. Így tégy igazságot az állatvilágban. Azt hiszem honosítani kellene a szoc.munkás diplomámat animáliába ahhoz, hogy szakszerű ellátásban tudjam részesíteni egyedeiket... enélkül (és ennek híján...) soha többé nem nyúlok bele egy szőrös család életébe se!!! 

**** 

Ma megosztották velünk az ovis logopédiai felmérés eredményét. Eszter jól teljesített, 30/25 pontja lett, de szerintem kettőt még simán meg lehett volna adni neki. Végül is ez nem oszt, nem szoroz, mert a 20-on felüli gyerekekkel nem is foglalkoztak. Még egy piros pont kislányom ahhoz, hogy mehess suliba jövőre. 

...csak azt nem tudom, sírjak vagy nevessek...olyan kicsi még. 

Imi meg hordja ezerrel a piros pontokat, tegnap is négyet kapott az igazgatónőtől. Holnap lesz az első suli szülői. 

Hurrá.