Ennyi kihagyás után akár azt is elhinthetném a netes barátaim között, hogy most értem haza egy hosszabb külföldi útról...nem is lenne rossz :) Persze semmi ilyenbe nem botlottam az elmúlt napokba hogy a fene vigye. A helyzet az hogy senkit nem akartam a kínjaimmal terhelni. Üres voltam és kiégett, tele egy csomó negatív gerjedelemmel. Ma már tudom, hogy a PMS nálam középkorúságomban már imigyen jelentkezik... szegény szeretteim :)
Ez az iskola nekem egyenlőre egy kisebb rémálom kategória. Legalább is a napközi része. A gyerekek -ha nem végeznek a tanulószoba 1-1,5 órája alatt a házijukkal- az udvaron fejezik be a leckét a fa padon és asztalon, miközben a többiek körülöttük rohangálnak. El lehet képzelni a minőséget, miután Imi rendre ott "fejezi be" a munkát. az idézőjel azért indokolt, mert befejezésről szó sincs. Minden ellenérzésem dacára itthon is nyösztetnem kell esténként míg a végére érünk.
A tegnapi nap egyébként is vicces volt a maga nemében. Hétfő-keddre délutáni szabit irányoztam elő magamnak terápiaként az agybajomra. Főztem, mosogattam, olvastam, vasaltam, porszívóztam és NAGYON élveztem! Némiképp kisimultak hát tegnap délutánra a ráncaim amikorra mentem Imiért. A gyerek szokás szerint az udvaron, az asztalnál...a táskájába belenézve viszont azt hittem szélütést kapok. Az olvasókönyve koszos de nem kicsit, mert leejtette itt kint a földre. Ott állt a napis tanárnéni is, és a belső vihart jelentősen leredukálva, fogaim között, kissé fejhangon megkérdeztem: - MIÉRT tanulnak itt kint?! Erre a válasz egyszerű: - Nem tanulnak kint...
Az agyam itt befüstölt, aztán megláttam azt a táskában amit egy ottfelejtett szilva tud okozni a könyvekkel...ráadásul a tupperes kulacs pohara is vándorútra kelt az ellenőrzővel ismeretlen tájakra...így becsatoltam némán a táskát felcuccoltam, köszöntem és kivágtattam a lovamhoz. Nem volt egy kedélyes bicikliút hazáig...nem kicsit voltam mérges a gyerekre, a pedagóguskezdeményre és a világra.
Mivel szülőire kellett ötre menni az oviba, így anya jött át a gyerekekhez, és megmentett a házifeladatozástól. Röpke két óra alatt jutottak a végére, ugyanis a napköziben talán 20%-os készültségi fokra jutottak. Javítsatok ki ismét...a napköziben nem kell megcsinálni normál esetben a gyerekkel a házit?! Főleg ha annyira alsós a szentem aminél jobban már nem is lehet az!?
A szülői két órás volt. Nem kommentelem. A lényeg ami a meggy lett az eddig is elég nagy szarkupacomon az az a bejelentés, hogy Eszternek jövőre 90%hogy suliba kell mennie. Mer' tanköteles, a szülőnek kuss ha a nevtan engedi. Nem hiszem el, hogy megint harcolni kell... Az egyetlen érv ami a suli mellett szól az az,hogy a két barátnője (akik 7 évesek lesznek addigra bőőőven) szintén megy...de ezen felül semmi nincs ami meggyőzne.
Tele vagyok "kalanddal".
Imit beneveztem a vágyott matekversenyre :) Vasárnap íjászversenyen voltunk családilag Cseresznyésen. Nagyon szép volt az idő és az erdő is mesés. Röpke 4,5 órát barangoltunk a 24 cél között a csapatunkkal. Nagyon hangulatos volt, és végül Imi nyakába egy bronzérem is került! Ez volt a fénypont, ezért megérte a sajgó láb, némileg korgó has, és szanaszét fáradt Eszterlánc kondiban tartása! Apa is kedvet kapott, így a kövin már lehet hogy ő is indul. Biztatom erre, mert próbálja csak ki amit szeretne, ezért élünk, nem pedig a pénzhajhászatért.
Jajj azt is elfelejtettem mesélni a hiányzásom miatt, hogy Negróval pénteken fodrásznál jártunk, és tényleg westie-t faragott belőle a csaj :) Olyan fehér lett a szentem, hogy még az ágyamba is beengedtem volna aludni. Csodaszép pillepamacs volt pár napig, de aztán engedett az ösztönöknek és hempergett újra fűben, sárban, homokban. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése