Ahhh gyerekek, ez az Edda koncert megér egy bejegyzést.
Attila hangja még mindig jó DE! ...és ebben a helyzetben ez a legfontosabb: DE ne kelljen néznem őt. Basszus.
Az alaphangulatot már elvette a fiai is aki fél órát bohóckodott a színpadon apu mintájára mint egy átkozott kis komédiás, aki el is hiszi magáról, hogy SZTÁÁÁÁR! Elmondhatatlan kegyetlen kínzásnak éreztük már a második dala közben őt...és legalább hatot nyomott. Már akkor azt kértem a többiektől: menjünk inkább a Tescobaaaa légyszi!
A kilences kezdés helyett apuka 21.50-kor lépett színpadra, mikor már mínusz huszas volt a hangulat hőfoka. Az első dalok alatt rájöttem, én nem vagyok Edda fun, mert f@ngom nem volt éppen mit is énekel, plusz még őkirályifelsége, "drágavéreim Attila" sem hatott rám...sehogy.
Illetve hazudok, mert folyamatosan röhögtem rajta. Gáz...de csak annyit tudtam összekaparni benyomásként magamban : bugris. De az csupa nagybetűvel B U G R I S ! Csípőre vágott kézzel, disco nagyis mozdulatokkal (Papp Ritára hajazva...) hogy a jófenébe lehet rock-ot énekelni!? Talán negyven percet bírtam, amikor arra buzdítottam a 'zuramat, húzzunk innen EL. Társainkat magukra hagyva a színpadtól jóó távolra tolakodtuk ki magunkat...bár itt a tömegnyomor híján sokkal hidegebb volt, de végre elveszthettem Attilát a szemem elől, és kezdhettem -volna- élvezni némelyik műremeket. Persze ezt sem hagyta, mert folyamatosan a közönséget énekeltette, ő lényegében csak szavakat kiabált be a légbe. Így csak ennyit lehetett hallani a tényleges Eddából kábé -mivel a zenét nem halkították le okosan közben- "Ment a hűtlen.... Visszamenne..... Érzi...... Keserű könnye....."
Hát, köszi Attila. Konkrét csalódás volt, sajnálom a beléfeccelt energiát, amivel annyira el akartam menni...
Ma reggel apánk dolgozni vonult el, gyerekek még anyuéknál, én pedig lassan nyitom a kaput. Szép időnk lesz ma is :) pedig egyre hidegebb van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése