Éjjel
érdekes álmom volt, terhes voltam :) Még az ébredés után is velem volt
egy darabig a domborodó pocak érzése (persze nem a hurkácskáim kapcsán).
Jó volt, de tényleg...aztán itt a munkahelyen, a csupa nőből álló
kollektíva egyszerre kezdett ma reggel szülni. Tudjátok, ez egy olyan
szitu, amikor szüléstörténetek csapódnak egymásba percenként százzal.
Megcsapott egy pillanatra a jó lenne-szele, de aztán elolvastam itt egy
cikket a főoldalon, egy SMA betegségben szenvedő kislányról, majd annak
kapcsán belefutottam ebbe a blogba:
Itt egy anyuka ír Zsófi nevű, SMA-s kicsijéről. Ez egy nagyon súlyos
betegség, gyógyíthatatlan...izomsorvadás a test minden területét
érintve. Zsófi galériáját látva elszorult a szívem, mert ez a csöpp
tündét minden képen szívből mosolyog. A szülők erejét, hitét és a
kislányukat csak csodálni tudom.
...már nem biztos, hogy akarok újra babát. Örülnöm kellene a kettő
egészséges mininek, nem tudom, hogy én kibírnék-e egy ilyen "próbát".
Minden tiszteletem és megbecsülésem azoké a szülőké, ahol beteg a pici,
hihetetlen erővel kell bírniuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése