Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbálta kitalálni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet hányni a kútba. A szamár megértette mire készülnek, és rémisztően üvölteni kezdett, majd nemsokára elcsendesedett. Kis idő elteltével a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy a szamár él, és minden lapátnyi föld után valami csodálatosat művel.
Lerázza magáról a földet, majd feláll a tetejére. Ahogy a paraszt és
szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, ő lerázta magáról
azt, és egyre feljebb lépdelt. Hamarosan mindenki ámulatára a szamár
átugrott a kút peremén és boldogan elsétált!
Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma egy újabb lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.(!)
***
Konkrétan érzem, hogy
elment...mármint az agyam. Olyan üres dió érzés gyötör már napok óta,
amikor a fejemre gondolok. Elveszett belőle a lényeg..vagy illegalitásba
vonult egy időre nemtom...de akkor azt nagyon jól csinálja.
Gyerekek ma délelőtt Mimi keresztanyuval voltak :) jól le is
fárasztották szentem, amint azt a déli állapotából leszűrtem. Most a
sógornőm vigyáz rájuk, holnap meg az apjuk. Tiszta gáz, ez az ide oda
csapása az aprónépnek. Nem az lenne a legkorrektebb, ha az anyjuk
maradna otthon a gumóján és kezelgetné őket nagy betegségükben?
Dehogynem...
a dolgozó anyák anya/beosztott szerepköre sz@r.
Összeegyeztethetetlen egymással vírusinfekcióval terhelt, és szünetekkel
megbolondított időszakokban. Alig vagyok itt, az ügyfelek meg
hőzöngenek, hogy -már kerestelek..., -itt leszel?....-miért nem
helyettesítenek?
Persze van aki nem aggódik ilyen csip-csup dolgokon, egyszerűen
felkeres OTTHON. Már annyiszor megfogadtam hogy bezárom a
kaput....istenuccse egyszer megteszem.
Apa talán holnap vagy legkésőbb pénteken hazajöhet...már éppen itt az ideje:) Anya unja a szalmaságot (nem a szalmazsákot!
)
)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése