Ma
reggel azzal az elszánt gondolattal ébredtem, hogy normális hetet
kezdünk, azaz: gyerekek oviba mennek én meg a munka frontjára.
Fél órán belül megdőlt minden.
Imike eleresztett pár gyanús fuldoklós köhögést...aztán felébredt
Eszter is állig érő zöld cipőfűzőt tüsszentve. :( Azóta már hasat
fájlalt, és vödörbe is köhögött rókavárón...úgyhogy a helyzet mit sem
változott.
Roborálunk tovább, míg el nem fogy a szabim. Basszus.
***
A délelőtt majdnem kutyába ment. Az ebéd legjava (füstölt csülök) már
tegnap este megadta magát a kuktában, így mára csak a körítés maradt.
Nem akartam belefeszülni a délelőttbe, minden porcikám alvásra vágyott.
Mese nézés, gyerekszoba és a konyha között ingázva azonban rendre
szembe tűnt az ablakokon feszítő téli dekor hóspray-hóember. Holnap már
március...nem helytálló ez a kutya mindenit. Nem volt kedvem a nagy
melóhoz, első körben csak az ajtót takarítottam volna le próbaképp, hogy
hogy megy... Én balga azonban ott hagytam a vödröt és a rongyot.
Pár óra múlva már a nappaliban készítettük a tavaszi virágokat (én
rajzoltam, ők vágták, én után vágtam...) amikor észrevétlen magamra
maradtam, ők meg bőszen mókoltak a folyosón.
Pffff. Az ÖSSZES ablakról le akarták törölni segítő szándékkal a
műhavat, aminek az eredménye egyrészt a tócsamennyiség, és az ablakok
tarthatatlan (sárral lágyan átkent hatású) állapota lett.
Ablakot pucoltam tehát minden zsigerbeli ellenkezésem dacára...de
már kész! És szép:) úgyhogy köszike a kezdő löketért gyerekek, és
feledjétek azt fejhangos, ráncos homlokú banyát aki rátok morrantott a
köztes eredmény láttán. :)
Puszi az okos kobakotokra!
Tehát ablakok tiszták, azonban a hazahozott munkám nem haladt egy jottányit sem...majd holnap. Mert holnap sem megyek sehá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése