(Nyuszi-Heni nem röhög!)
...az úgy volt, hogy vendégeket vártunk ma délutánra. Egész délelőttös
lakás-gatyábarázást követően gyerekek aludtak-gyerekek ébredtek-vendégek
érkeztek. Imike már Micimackót nézve hajtotta a csipabogarakat, Eszter
pedig épp felült az ágyban amikor már vendégfogadtunk. Kábé egy percig
volt felhőtlen az öröm, mert felkaptam álomittas lányomat, hogy
köszöntésükre libbenjünk, amikor pár centi fésztufész szemkontaktba
kerültünk csimotámmal. A csaj arcán, homlokán ismeretlen eredetű piros
apró tűhegynyi pöttyök voltak...bevérzésnek tűntek első blindre, úgyhogy
vendégeket feledve, rögtön szívmasszázst végeztem öntestemen belül,
nehogy összeessek a rám törő rémséges gondolatoktól. semmi szívderítő
nem jutott eszembe hirtelen (vérzékenység, fertőzés,
érbetegség)...lekaptam gyerekemről a ruhát, tisztát rántottam rá,
riasztottam anyut (mert imi maradjon a vendégeinkkel míg megjárjuk a
kanosszánkat), aki szintén halálra rémülve biztosított arról, hogy
rohan.
Finom pánik.
Ide oda kapkodás.
Gyerek optikai analizálása.
Pöttyök nyalogatása (lejönnek-e?!)
Halálvizes gondolatok....
...amikor kisfiam finoman beleszól a rezgő feszületű csendbe:
- Apa, amikor festetted délelőtt a vasat nekem, az Eszter is ott volt....
ÓÓÓÓÓHOGYBA@@@@@@MMMEG!
Higítós marmonkanna és ezeréves rongydarab volt a mentsvárunk, a mérlegnek az a bizonyos nyellllve.
A pöttyök persze oldódtak a vegyben, és a feszkó is röhögésben.
Gyorsan hívtam anyát, aki hirtelen nem tudott örülni, mert még mindig
százon pörgött minden neuronja az aggodalomtól...de azért nyugtázta a
megváltozott szitut.
Jó hülyének, ugye?!
Vendégek maradtak :) és most röhögnek jó nagyokat IGAZ!?
:)
Apa egyébként nem jöhetett haza hétvégére. Jövő héten még három
kardiológiai vizsgálat vár rá, így talán a jövő7vége szóba jön...
Egyébként jól van, csak jönne már hazafelé. De ha egyszer beindul az
egészségügyi szekér...akkor az be van indulva betyárosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése