Vigyornak
kellene ülnie ezerrel a fejemen, mer' holnap már vége a hétnek. Mér'
nem vigyorgok mégsem? DRÁGA DRÁGA tavasz! Ezévben is elérkeztem abba a
stádiumba, hogy térden állva esdeklem: költözz már vissza a langy
melegeddel, finom illataiddal, reményt hozó
sugaraiddal....DEMIHAMARABB!!!
Tegnap délután mégsem lett uszoda, tantóbácsi szólt, hogy elmarad.
Ennek ellenére célba kellett vennünk Paksot, mert 11eFt-nyi adomány
levásárlásra készen lapult a fiókomban már hetek óta. Tíz csomag lesz
belőle (by Aldi...természetesen) az alábbiakkal:
- 0,5kg mandarin
- egy csomag nápolyi
- 5 db-os szárnyas májkrém
- 1 kg só
- 2 kg liszt
- 1 szappan
Ennyi jött ki fejenként egy bővebb ezresből...csodákra én sem vagyok
képes, de szerettem volna kicsi vitamint és édességet is becsempészni
mindenképp...talán jó is lesz így. Most már csak ki kell választanom 10
célszemélyt, de ez a legnehezebb, mert ugye az objektivitás mint olyan,
igencsak megkérdőjelezhető dologzat. Van, akit én rászorultnak
vélek...de más rászorultak meglátása szerint, ők sokkal lyukasabb
cipőben járnak...és az is előfordulhat, hogy én degradálok le valaki
olyat, aki pedig (minden egyéb un szimpátiás vonulatot leszámítva)
valójában rászorul. Nem eccccccerűűűű!
Tegnap ismét ledübörögtünk öt kört Mimivel. Kicsit nehezebbnek
éreztem mint a múltkor...de még így is ment egyben. a beígért enyhülés
nagyon vágyott dolog, mert a sállal, orrnyeregig bezárólag körbetekert
fej, abszolúte de nem kényelmes. A harmadik körnél már annyira
belihegtem -az egyébként laza szövésű- sálat, hogy a fulladásveszély
elkerülése végett inkább szipuztam a mínuszokat. Az ötödik kör utolsó
métereinél érzett mennyei gyönyör -hogy VÉGE!- közepette Mimi rá akart
beszélni a hatodikra es. Namármost, aki már fél lábbal a meleg szobában,
vagy akár a meleg kádban áztatja frissen sportolt testét, és élvezi
elégedetten a teljesítményét, azt q-va nehéz rávenni arra, hogy a lábait
durálja már neki még 400 méternyi döcögésnek. Nem is ment... :) Nem
szabad fejjel rontani a falnak...nekem már ez az "egybenötkör" (ami két
kilométer kb) is nagy eredmény az iszonyatos punnyadások után.
Még legalább egyszer megyünk a héten. Remélem Reisz Andris nem tévedett az enyhülés dologgal.
JAJJJJAJJ! Megvan miről akartam még mesélni :)))) hogy is
felejthettem el ezt a katartikus élményt ;) Míg a gyerekek szunnyadtak,
én nem aludtam el mégsem...ááá hogy is tehettem volna a 300 előtt!
Lányok asszonyok, ezt látnotok kell minden barbár vonulat ellenére!
Ennyi kockahas egy csomagban már finoman szólva is költői túlzás...de
OTT VAN! (Szerintem mondjuk a fele minimum ragasztott kocka lehet, mert
spártai szigor ide vagy oda....nem lehettek ennyire tökéletesek.) A
filmet kábé a negyedéig tudtam csak megnézni időhiány miatt, de addig az
egy gatyóban rohangáló görög félistenek (és persze szoborszerű
félistennők) lakták be folyvást a teret. G.Butler pedig ...nagy kár,
hogy Leonidasz királyt megölték, na! Milyen bulit csaphattak volna ha
hazaér...
NÉZZÉTEK MEG! én is azt teszem...ja és KÖSZÖNET érte István :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése