| Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.
/Helen Keller/ |
Itt nem akarok dühöngeni.
Ez a bejegyzés a napfénynek szól, pontosabban annak az örömnek, amit bőr alól indít legtöbbünkben.
Tegnap is tavasz, ma is tavasz...csodaszép!
Családilag kimentünk ebéd előtt az udvarra fotoszintetizálni kicsit.
Gyerekeket szép sorban öltöztettem - mint mindig.
Rájuk rétegeztem a ruhát - mint mindig, aztán felülbíráltam maga, és
pár percnyi hezitálásba fogtam -mint minden tavasszal- hogy elég lesz-e
nem fázik e...aztán uzsgyi ki!
Én emos-ban nyomtam apa szerint, aki a fekete melegítő nadrágon és
fölsőn túl nem látott. Még a kivillanó fehér póló sem borította az
elméletét. Szíttam szíttam a napot, mint idült dohányos tövig a csikket,
és olyan jó volt. Melegített, boldogított, ha behunytam a szemem
narancs volt a világom, ha kinyitottam, hunyorgósan napfehér. Hogy ez
már mennyire hiányzott!
A gyerekeket persze túlöltöztettem -mint mindig
aztán pedig szép lassan lehámoztam a felső réteget, nyaksálat és
egyéb felesleges dolgokat -mint olyankor mindig amikor át esem a lovon
textilhalmozásban.
Kéne ódát írni a naphoz, vagy a napsütéshez... vagy a tavaszhoz.
Írói vénákat tessék hát hagyni szabadon lüktetni, had szülessen meg a
szó az újra kinyíló világról, a megszülető reményről, a menekülő
sötétről, a madárfüttyről, illatokról....jöjjön aminek jönnie kell!
A verebek mellett már más is hallatja a csivitet, a hollóink helyett
galambok csipegetnek az udvaron, a virágos kertem egy merő gaz...de kit
érdekel! Az a gaz is ZÖLD! ...azért természetesen nekifekszem
idővel...de nem lesz izomlázam a kapkodástól :)
Gyerekekkel váltóban nyomjuk egyébként eü fronton.
Eszter ma ment, Imi maradt. Hasmenés hányás rulez, szombat óta.
Az igazi hányásos ürítés szakát szombat éjjel letudtuk, tegnap már
csak kellék volt a vödör a kiscsávó mellett bárhova ment... Nem bízott
sem a gyors lépteiben sem a gyomrában :( Kicsit elesett, fekszik ahol
éri, de láza nincs, ma meg már hasmarsol. Apu vigyáz rá, aztán a délután
pedig túl van logisztikázva, mert hárman váltjuk egymást :) Zajlik na.
***
| kOFFein |
:)
a csatolt képet ma kaptam egy drága barátnőmtől. A fotón a saját fiókja
látható, tömve koffeinszármazékokkal. Élet élet, irodista élet. Nagy
adag frissen tartó hatás kell ahhoz, hogy az agyi degradálódásunkat
ügyfelezés előtte-utána-közepette lassítsuk kicsit :) Bezony bezony, már
Kosztolányi is megmondta:
"A koffein komoly, nyugodt barátunk,
mélységek kútja, bölcsek itala."
A mi korunk pedig foggal körömmel kapaszkodik az ébrenlét, bizonyos
fokú agyi fittség, állandó bölcsületi készültség eszményébe, és ha ehhez
jönnie kell, hát jöjjön bármennyi kapucíner, vagy háromazegyben ;)
Millió puszi neked Dzsudith! Felröhögtem, amikor megláttam a képet
:) az én fiókomat inkább nem fényképezem le, mert akkor tagadhatatlanul
work-aholic kép alakulna ki rólam. Ami persze megtisztelő ...de
korántsem igaz. Khmmm :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése