"Ne
áldozzuk fel magunkat a sürgető feladatok oltárán. Hosszútávon a
legtöbb, mégoly halaszthatatlan feladatra emlékezni sem fogunk. Amit
azonban a gyermekeinkért teszünk az maradandó."
...ezt még nagyon tanulnom kell. Én a kötelezettségeim marionettbábuja vagyok :(
A pénteki hatás alatt állva lefúttam a port a gyermeknevelés
tudorainak könyveiről. Először Mérei-Binét Gyermeklélektanát fogtam
kézbe, aztán Gary Chapman Gyerekekre hangolva címzetű darabját forgattam
(és ez a jelen időre is kiterjesztendő, mert még mindig forgatom).
Utóbbiban a gyerekek öt szeretet nyelvéről írnak: 1.) testi érintés 2.)
elismerő szavak 3.)minőségi idő 4.) ajándékozás 5.) szívességek
Minden gyereknél más és más a legfontosabb ezek közül. Van aki abból
érzi legjobban, hogy szeretik, ha sokat ölelik, simogatják,
puszilják...míg mások a sok együtt töltött időből merítenek erőt.
Na, nekem meg kell tanulnom a gyerekeimet, hogy nekik mi a fontos, és újra kell szerveznem magam.
Végül is...hálásnak kellene lennem az óvónőnek a bunkó stílusért,
mert ha mást nem annyit elért vele, hogy eszmélek. Ennek ellenére a
lenézését nem tudom figyelmen kívül hagyni, nem volt pedagógushoz méltó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése