békasegge

Hallali!
A magasröptű beköszönés dacára a mai nap nem volt annyira fityoros.
A meghirdetett játszótér takarításra bennünket leszámítva egy anyuka jelent meg, így a két gyerekemmel plusz vele együtt voltunk négyen. Na, hát ebből ugye a két gyerek munkakedve az igencsak pulzáló és kiszámíthatatlan, ezért végül csak kettőnkre számíthatott a haza. Töménytelen mennyiségű levelet sikerült  a természetnek elénk hajítania, de nagy hálával tartozunk iagzából a múlt heti szélnek ami a javát a fal mellé tornyozta, beszűkítve így  a gereblyével átfésülendő területet. Kicsit szebb lett...de távol áll az elképzelt ideától. Vittem fényképezőt, hogy az előtte/utána fotóval hitelesítsem: mi ott voltunk! de basszus, fullra le volt merülve. Ahhh.
Az ebédet már reggel sikerült abszolválnom, pásztor tarhonyát gyártottam le. Mire éhesen hazalavíroztam a két gyerekkel, egy bicajjal és két gereblyével, jól is esett nekifeküdni a kotlának. Délután én szunnyadtam egy hangyaszösznyit a Váratlan utazás előtt, ők pedig folytatták a mai ámokfutásukat át  a napon. Ma nagyon szenzitív voltam/vagyok. Könnyen be lehet pöccinteni...és ehhez ma volt is tehetség az ifjakban bőven, mert valami rejtélyes forrásból olyan mennyiségű energiát sikerült meríteniük, hogy én csak vemhes anyatetűként bírtam őket követni...gondolatban. A fizikai valóm még hátrébb vonszolta magát :)

A gyomortáji dolgim még mindig nem akarnak maradéktalanul helyrerázódni. Már pálinkás ivókúrát is be kellett vetnem (ugyan eddig csak egyszer húztam meg az üveget), mert folyamatos hányinger gyötör. (Mielőtt a szemek felcsillannának, és a telefon után nyúlnátok barátnőim, még NEM vagyok állapotos. TUTI!) Minden kaja után bleeeeeee...érzés kínoz. A vírusok nem csak három napig kínozzák a homosapiens egyedeket?! Ez már igencsak az ötödik felé húz.

Ma kellemes téle eleji hő mellett sikerült egy kicsi udvari rendezkedést is kieszközölnöm a gyerekek energiáinak levezetése érdekében. Én csendben gereblyéztem -beszélni sem volt erőm...max. csak ordítani amikor kiborítottak-, ők meg tomboltak. Mégiscsak jobb az udvaron mint zárt térben, nem? Negrót is megsétáltattuk nagy örömére, aztán apa is befutott a túlórájából öt körül. A mai nap lassan véget ér, ezért befejezem most én is...fogmosás, mese, alvás.