Ébreszteni
A faluban csak házasodnak,
nincs születés éveken át.
Kihal az iskola. A nép itt
halálra ítélte magát.
De jött egy bátor, ifjú káplán,
s fogadkozott szilajon:
“Adjanak nékem csak pár évet,
majd segítek én a bajon!"
S mit tesz Isten? Esztendõ múlva
már mutatkoztak a jelek:
mint kelõ kenyér, a menyecskék
ígéretesen tellenek.
Lett névadó, keresztelõ,
sok paszita egymásután.
“Jól imádkozott ez a kis pap!”
- ámult a nép a nagy csudán.
Az öreg pap meg is kérdezte:
„Öcsém, ha meg nem sértelek,
mondd már.. hm... hát hogy is... izélted?
Hogyan lett ez a sok gyerek?"
“Nem tettem én illetlenséget,
ne gondoljanak rosszakat:
csak fölzörgettem álmukból
a fiatal házastársakat.
Beszóltam nekik éjféltájban:
ébren vagytok? S mentem tovább,
másik ablakhoz. Ennyi volt csak.
Rájuk bíztam a folytatást.
Nem engedtem aludni õket.
Ha már munkában telt a nap,
legalább éjjel, testközelben
egymással szórakozzanak.
Ébreszteni kell, nem papolni!
Meghal, ha alszik ez a nép.
Forgassa, használja vitézül
életteremtõ fegyverét."
1943
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése