Hol is kezdjem a pechszéria dokumentálását...?
Elmúlt hétvégén végre valahára kitűztük a legelső időpontot ahhoz hogy épüljünk, szépüljünk. Alapozásra készült a lelkünk. Szombaton Madocsán alapoztuk a közösségi feelinget egy szilvalekvárfőzős, kürikalis sokadalommal dédi szülinapja apropóján. Ettünk, ittunk, izzadtunk.
vasárnap hajnalban Imi ébresztett 4.50 magasságában hasfájással...a fajanszhangok hamar elosztatták a kételyeket a dolog mibenléte felől..aztán amikor már a vödröt markolászta és apánk is elsuhant több körben a legkisebb négyzetre...kimondhatóvá lett: infekciónk van. Saját bejáratú.
Mivel a család feje nem érezte annyira rosszul magát hogy emiatt lemondjon a friss beton illatáról...csupán a népi sokadalom "mellékszereplőit"... a családtagokat, gyerekeket riasztottam és mondtam le gyorsan...plusz Mimit aki kettő az egyben ugye jelenleg :) Elterveztem hogy szeparálom a gyereket, akinek ez ellen semmi ellenvetése nem is volt mert csak feküdni bírt ...mikor nem volt épp menetben.
Mire nyolckor beindult a keverő, harsantak a lapátok a sóderben és nyikorogtak szürke terhük alatt a kis talicsok is ... apánk is színváltóvá lett. Finom szürkés árnyalatban markolta a céleszközöket, és nyelt nagyokat hátha az segít. Nem segített...nem segíthet, éreztem ezt tíz magasságában már én is így a családunk virológiailag érintetlennek ható tagjainak száma kettőre csökkent. Eszter és Emma hősiesen tartották ugyanis magukat, játszottak is vidáman miközben mi egyre vadabb hullámokat éltünk meg gyomorilag.
A meló nagy részét kedves segítőink vették a hátukra miután látták, hogy a házigazda a tőle szokatlan módon inkább arrébb áll a munka fonala mellől, a főzést pedig anyu vezényelte le egy az egyben, mert a pörkölt illata nyálelválasztás helyett más...tőlem idegen, és kellemetlen folyamatokat indított be idebe'.
Egyre végeztek, ebédelt aki tudott, aztán miután eloszlott a tömeg, átadtuk magunkat az össznépi hattyúdalnak (eddigre már Eszter is sóhajtozott) és szétfeküdtük a nappalit kora délutántól estig, fittyet hányva (...ugyan fitty talán nem jött) a kint tomboló nyárutóra.
Hétfőn a fiúk már jobban voltak, leszállították Évamamát a kórházba (pajzsmirigyműtét várományosaként) Eszteré lett a főszerep...és Emma még mindig kitartott.
Kedd reggel, évnyitó, első nap az iskolában ... két szét-széteső gyerek, fajanszfüggő nagymama, nagynéni, segéderő.... Évnyitóra felszuszakoltam ugyan őket, de aztán a tanerőkkel megbeszéltem hogy még egy napot inkább hazavinném őket a fertőzésveszély csökkentése érdekében (ami azt hallva hogy az egyik kisdiák épp végighányta a folyosót okafogyottá is vált egy szemvillanás alatt).
Délutánra kutya baj, vihánc, pajtások, első lecke...no problemo, holnap suli.
Estére Emma láz, apa hőemelkedés.
Szerda reggelre Imike újra a wc bűvöletébe került két gyors kör erejéig az indulás előtt, így alig látva a tehetetlen dühtől (nem rá haragudva hanem a sors kib@szott kezére...) itthon hagytam, és a két lánnyal indultam neki. Esztert beszippanthatta végre az iskola...
Hazafelé ugyan az út felénél Emma biztonsági ülésének csatja eltört, és emiatt sétálva "ráérősen" toltam haza a biciklit...de már fejben terveztem mi is következzék most az ezernyi halmozódó teendő sorából.
Imi elvonult Emmával játszani...átérezte szerintem anyja erősen terhelt idegállapotát, így átváltott alkalmazkodó üzemmódba :) . Pakoltam, mostam, vígan eresztettem a vizet a csetreszekre mikor megcsörrent a telefon Eszter ofőjének számával... Egy óra telt el könyörgöm! Tanárnéni közölte hogy tesióra volt, Eszter elesett (...itt már vizualizáltam a felszakadt állat, vagy törött végtagok valamelyikét...) ...és a nagy metszőfogának a majdnem fele letört.
Navaze.
Ekkor már bőgtem hogy mi a jóbüdös fene jöhet mééég?!
Hazahoztam, időpontot kértem, megnyugtattam, megfőztem, megetettem, felmostam, kiteregettem, kiporszivóztam, elaltattam....itt tartok most :)
Köszi hogy leírhattam, most már jobb :) ...nektek is...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése