Hooogy ne szakadjon meg a kínok krónikálása és dicsőségmenete ezért ideólálkodtam újfent :)
Az úgy kezdődött hogy múlt hétnek az ő szerdáján szilvás gombócban egyeztem ki magammal...annak is a mirelit formájával mert baromira nem volt kedvem át főzőcskézni fél délelőttöt Emmussal a nadrágszáramon . Tegnap hús volt ma jóóó lesz! - felkiáltással lobbantottam be a vizet és vártam a gombócok felemelkedését. Miután a prézlibunda is csinoskán felkerült minden egyedre...a forró víz sorsa felől azt döntöttem, hogy megyen a mosogatóba, némi fertőtlenítési célzattal. itt jött aztán a fennakadás...mert csak a jobb lábamig jutott...de úgy zápor szerűen a csodás fazéktartalomból.
Emma a hátam mögött állva figyelte (szokás szerint) konyhai (tor)túrámat, és vadállati sikolyomat hallva (...vaze...tényleg ismeretlen akkordokat pengettem meg...) ő is ordítani kezdett.
Mindent (..telefon...gyerek...) hátrahagyva rohantam a fürdőbe a kádba, zuhanyrózsa hűsítése alá vetődni, miközben alig láttam a fájdalomtól...Emma utolért. Már nem bőgött cukikám...nagy szemekkel nézte, hogy mi a jó büdös fenét hadarok érthetetlenül, vörös fejjel, fél seggel a kádban...
A telefon ugye kint maradt...de segítséget hívnom kellett ezt biztosan éreztem miután lefejtettem vöröslő lábamról a farmert majd lábfejemről a zoknit...és némi bőrt.
Vízesen kivonaglottam, hívtam anyut, ő jött, tutultam neki egy sort jó gyerekként, kikönyörögtem hogy ugye dokihoz azé' nem kell menni...lekezelt és felmosott utánam. Az ebéd khmmm.... (gombóc) már ugye készen volt...ezzel nem volt dolga szegénykémnek.
Nnna...azóta napról napra szarabb. Méretes hólyagok, fakasztás utáni folyás, kötözgetés, feszülés, lassú sebgyógyulás, fájdalom a három mellett....nem egyszerű. Imiapunak ráadásul most van egy halaszthatatlan melója, itthon se tud maradni így anyu és olykor anyós mentenek fel Emma szórakoztatása és a bevásárlás alól. Mer' ugye...lábbeli aaaaz nem esélyes mostanában nálam, a férjem 47-es papucsában pedig időbe telne elvonaglani ide-oda... Egy doki ismerős szerint 1-2 hónap míg totál rendbejön...építkezünk, meg jön a hideg idő is lassan...hurrá.
Ha már építkezés. A héten valszleg emelkedni fognak már a falak a téglák egy hetes késését követően :) VÉGRE lesz valami látványos is a naaaagy projektben.
A gyerekek megkezdték a sulit..egyenlőre a megszokott számadatokkal dolgoznak :) ügyesek na. Imifiú már a nagy iskolába jár...majdnem felsős tehát lelkileg és ez egy nagy löket az önbizalmuknak. Szereti az új épületet, a tanárokkal és a nagy sulisok vehemenciájával még ismerkedik :)
Eszter nehezményezte év elején hogy még termet se váltottak, de azért a lendülete egyenlőre töretlen, szereti a sulit...csak ne kellene 8-ra beérni, mert a korán keléssel vannak bajok.
Emmus egy bűbáj. A maga csacsogó, papagáj tipegős módijával mindenki babája. Ezt érzi is...khmm :) a nagytesók nyomán felszedett mondatot el is ejti olykor a nagy szeretésben: - hagyjálbékééén! :) Az apjával csak folyamatosan rácsodálkozunk hogy milyen mondatokat képes már összehozni, és milyen kis gondolatai vannak :)
Amint lesz valami (jobb is) jövök. Pápuszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése