Be kell ismernem bármennyire is fájdalmas az őszinteség: ...az aktív blogolás jelen családi életszakaszunkban kivitelezhetetlen. Gondolatban többször bejegyzek a beépített táramba ezt-azt...hogy aztán ugyanazzal a lendülettel töröljem is mire végre előttem feszít a felület ...
Mostanában sok minden vagyok amit nem szeretek...ez gyes betegség :/ Türelmetlen, órafüggő, szétaggódós, túlnevelős, lepisszentős, egy ahával letudós...tanulnom kell még mindig a háromgyerekűséget, mert nem igaz az, hogy ahol kettő van, ott a harmadik észrevétlenül felnő. Nagy tévedés! Észreveszi a változást minden egyes élőlény a kompániában...ideértve természetesen a loncsossá vált kutyát, a figyelemhiánytól vemhességbe menekülő macskát, sőt még a gyarapodó pókállományt is a sarkokban, nem beszélve akkor a sapiensekről. (Negrónak egyébként ígéretet tettem, hogy az április az ő szépüléséről fog szólni...)
A megfelelésre való törekvést nem szabad azonban feladni, mert sajnos szaranyának lenni is éppoly melós mint időnként felvillantani a bennem rejlő értékeket, így aztán mégiscsak ésszerűbb a társadalmi normák mentén haladni, mint szembepisilni a széllel.
De maradjunk az aktualitásoknál. Ma apánk végre befejezte a polgi kerítését...egy vállalás hát letudva. Imifiú segédkezett neki, megfelelő bérezés ígérete mellett ugyan, de lelkesen. Eszter -akire egyre jobban illik a korábban csak heppből odapöccintett akaratgombóc jelző- minden erejét bevetve igyekezett részt venni jelenlétileg a projektben...mivel azonban a szimpla talponállást sehol nem honorálják...némi festést rá is bízott apjuk. Közös munka gyümölcse lett hát a szép deszka fal, mely segít a következő hónapunk financiális döccenőin átevickélni. Mert anyagilag ugye még mindig nem könnyű...észrevehetően nem akarnak bennünket éhen veszejteni odafent, mert mindig akad egy kis pénzfröccs hol jobbról, hol balról...de csak pont annyi amennyi ippen betakar mindent, egy centtel se több :) Nem is gondolok előre az immáron két főnyi beiskolázandónk anyagi vonzataira... bár nagycsaládosként a könyvek ingyé' vannak! ;)
...ceruza és nadrág nélkül azonban a könyv mit sem ér :) Az a reményem hal meg utoljára hogy egyszer ránk is hull majd az aranyeső...
A tavasz megérkezett, az óra is előreszaladt hatvan percnyit...de nem úgy a legkisebb Véger aki a tekergetés dacára ugyanúgy ötkor kezdené a napot ha hagynám. Miután azonban kitartóan szuszogok mellette a sötét szobában e hajnali órán...jobb híján (mozgásképtelensége és időszaki kommunikációs korlátozottsága okán) mellettem marad, és felveszi az alfába hajló rezgéseimet. Kisasszonykánk egyébként egyre többet mosolyog, azonban a hangulat ingadozások vételére piszok éles receptorai vannak. Meg szerintem másra is...adódik ez zsenge korából, amikor még olyan közel a kis múltja, ahol a nagy egység részeként minden titkok tudója volt... Ezoterikus dolgokban nem vagyok szakavatott, de az biztos, hogy ha a csecsemők beszélni tudnának, akkor naphosszat tátott szájjal hallgatnánk őket összekulcsolt kézzel, szipogva...
Anya egy hónap múlva nyugdíjba megy. Nem tudom milyen érzésekkel van ő igazán ezzel kapcsolatban...csak azt látom rajta hogy várja, de ő a félelmeit mindig is jól titkolta. Ez mindenesetre egy újabb állomás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése