dream

...este, az elalvás előtti kellemes, bizsergető lazulásban a legjobb beszélgetni. Sajnos mostanában erre is egyre kevésbé futja az erőnkből, időnkből, mert nap végére mosogatórongy szerű az állagunk Imiapuval. Ő az egész napos rohangálástól, koordinálástól, és a reggeli-esti vezetéstől mozog alapjáraton, engem pedig szív itt minden :) Tegnap megembereltük magunkat és villanyleó után szenteltünk még időt a lélekmosásra is. Nem merülnék alá, csak egy gondolatot emelnék ki apjuktól: "mostanában nem álmodtam olyan...JÓT. Tudod, ami olyan egyértelműen jó."

És valóban. Sokkal gyakoribb az álomtalan, vagy rémálmos szunnyadás mint a másik. Az agyunk vajon ilyenkor süti ki a napközben lenyelt feszültséget, félelmeket...vágyakat? Nem tudom, mostanában elég sokszor volt ilyenben részem. VISZONT most éjjel egy középszerű, abszolóte de nem emlékezetes álomból megmaradt az a jelenet, amikor egy kisbabát pelusozok...vagy fürdetek, és a kezemben csücsül. Még  a meztelen popója bőrét is éreztem :) . Ez egyértelműen jónak értékelhető, nemde? Szép csendben kivetült a vágy az álomba...hahh.

Tegnap osztottam. Volt akinek csak csomagot, de egynehány elégedetlenkedőnek azért az észt is. Örök érvényéről tett tanúbizonyságot az az elgondolás is miszerint ha a kisujjadat nyújtod...letépik a karod! Az már biztos, hogy legközelebb már más tematika szerint osztok...és szoros betűrendbe szedem elődöm listáját, mert megszámolni se érdeme, hogy hányszor nyálaztam át oda-vissza a 45 oldalnyi köteget. Ráadásul ma a vidékiás polgármester is közölte: te osztasz, jó? Lehet egy ilyen csodás kérésre nemet mondani? (Lehet de nem érdemes.)

Ma szülői. Tantónénink bejelenti, hogy megy. Hír szerint már farsang után, az pedig már itt van a nyakunkon. Nem vagyok boldog a hírtől...és félek, hogy kit osztanak le ezekre a manókra pótlékként. Nem hiszem hogy a szülőiről ma már okosabban megyek haza...de a remény hal meg utoljára.

Időpontot kell kérnem Eszternek a Nev.Tanba...hol is a szám?

****

Már megint olyanba futottam bele amibe nem kellett volna. Láttam egy jutyúb videót egy Amanda Todd nevezetű lánykáról aki lényegében a közösségi oldalon ellene begűrűző cikizések és utálkozások áldozata lett. A kamaszok alapból érzékeny lények, hát ha még ország-világ előtt lejáratják, kritizálják, semmissé teszik őket... Olyan jó lenne közösségi oldalak nélkül élni.

Sajnos én is egy vagyok azok közül, akik gyarapítják a fészbúk taglétszámát. Jómagam a használom de gyűlölöm..komolyan. Ami legtöbbet ér ott az az mérges madarak fészke, no meg a volt osztálytárak és messzi messzi barátok karnyújtásnyira kerülése. Ez körülbelül 50 embert jelent...azt hiszem szanálnom kellene már a több százból. Titkos vágyam, és reményem hogy talán lefut ez az őrület mire a gyerekek felhasználói korba kerülnek...nagyon nem hiányzik hogy valaki is zaklassa őket, vagy valami őrültség hullám áldozatává váljanak.