rémálom

Ez az alvás dolog ebben az évben nekem elég almás eddig. NEM vacsorázok egy közös céltól hajtva, úgyhogy még a teli hasra sem tudom ráfogni a borzalmakat, amit az éjjel átéltem.

Azt vetítette ugyanis nekem az agyam, hogy Imike elment íjászkodni, de nem jött haza...úgy találták meg, élettelenül. Rettenetes. Csimpaszkodó, szűnni, eltűnni nem akaró rémálom volt, amiből többször is arra riadtam fel, hogy hangosan sírok.

Sorban szedte elő az elmém az embereket -akik közel állnak hozzánk-, akiknek el kellett mondanom...semmi másra nem emlékszem mint rengeteg sírás, a ruhájának a szorongatása, folyamatos önmarcangolás. Remélem kárpótol az ősi hiedelem, hogy akinek megálmodják a halálát, hosszú élete lesz.

 

Kisfiam ne haragudj, de ezt muszáj volt leírnom, nagyon megviselt a dolog, és biztosan nem is értetted miért voltam reggel ennyire bújós.