Egészségügyi hullámvasúton ültünk a hétvégén. Kezdte ugye Imike, aztán tegnap estére Eszter lázasodott be, apa végtagfájt, én meg libabőröztem és nagyokat nyeltem..nehogy'! Aztán ma reggelre kelvén pedig olybá tűnik a dolog, hogy kialudtuk :) Eszternek hajnali egy után adtam nurofent, a nyolc óra lejárt....egyenlőre nem jött vissza a láz. Imifiú viszont gyalázatosan köhög...ezzel kezdeni kell valamit.
Éjjel egy kupacban szaporítottuk a bacikat, egy szobában aludtunk. Lehet, hogy ezzel sikerült felülkerekedni a bajon, mert a különböző virológiai jelenségek talán közömbösítették egymást?! Passz. Nekem azért nem volt könnyű éjszakám. O.11 től 2.50 ig a telefonon játszottam, mert teljesen megébredt az agyam. Forgolódtam, agyaltam, emlékeztem...eszembe jutott a nagynéném (szerencsére még nem sok embert kellett elvesztenem, és ő a legfájóbbak egyike).
Anyu testvére volt, övé volt a mi mostani házunk. Nem érte meg a hatvanadik évét sem szegény Nenu, mert a cukorbetegség teljesen tönkretette a szervezetét. Tizenpár évesen lett beteg, mi voltunk a családja saját híján. Velünk, mellettünk élt, segített amiben csak tudott. Az újabbnál újabb betegségeit (pikkelysömör, hályog, szívbetegség, csontritkulás miatti törések, vesebetegség) akkora türelemmel viselte, hogy az már emberfeletti...soha nem zuhant önsajnálatba... Jószívű és kedves volt mindenhez és mindenkihez...nagyon hiányzik. Éjjel ő is eszembe jutott, meg is sirattam...nagyon nehezen tudtam újra alfába rázni magam.
A gyerekek most farsangosat játszanak, és persze veszekszenek. Ahogy hallom apa meg nekiállt mosogatni, megyek leváltom :) !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése