elvesztem

Azt érzem, hogy ebben a hétben én teljesen elvesztem. Látjátok, ide sem voltam képes tisztességes mennyiségben és minőségben bejelentkezni...

A jövő hét pedig még cifrább lesz. Kedd-értekezlet, szerda-osztás, csütörtök-szülői, péntek-búcsúztató. Nem lehetne átaludni? Please! Medvének termetre simán elmennék, a szőrt meg megoldjuk valahogy...tudtok segíteni?

Ketten vagyunk apjukkal. Gyerekeket átszánkóztattuk a frissen hullott hóban mamáékhoz, bár most nem vagyok 100%-ig biztos a döntésem helyességében. Imifiú ma úgy jött haza, hogy a hangja vígan megszégyenít egy pattanásos kamaszt. Fáj a torka, folyik az orra, de annyira menni akart....

A héten már megint kérdezte valaki, hogy -Nem vagytok betegek? Eddig nem voltunk. Már akkor éreztem a zsigereimben, hogy ennek a szériának hamarosan vége lesz, ennyire nem lehetünk szerencsések...jájj, átkozott pesszimizmus.

Csütörtökön nem írtam...pedig amikor a buszra várva kint álltam a hórengetegben, túlcsordultam érzelmileg. Nagyon gyönyörűséges volt, én ilyen intenzív havazást már nem is tudom mikor láttam utoljára. Mostani szokás szerint persze estére már nyoma sem volt a több centis csodának...ennek ellenére generált bennem emlékeket. Egyszer...emlékszem egyszer gyerekkoromban volt olyan telünk, hogy szinte járatokat lehetett vágni a hóba. Konkrétan a suli udvaron emlékszem a labirintusra...ha van valaki -helyi illetőségű- az éterben akinek szintén rémlik, kérem erősítsen meg.

A fészbúkon ma belefutottam egy olyan megosztásba amelyben a '87-es mese télről regéltek akik megélték...valószínűleg arra emlékszem én is. Szerettem a teleket. Ezt abból gondolom, hogy ha szén-füst csípős szagát megérzem valahol elvétve, akkor rögtön az iskolánk nagy kéménye jut eszembe a bodros füstjével :) ... meg az, hogy egyszer véletlenül megdobtam az Anikót egy jeges hógolyóval... :( Nem voltam renittens, és normaszegő soha...nagyon megijedtem ettől a "bántalmazásos" oldalamtól. Egyébként Anikó barátnőmnek igen sokat kellett szenvednie miattam :) Hacsak arra gondolok hogy ha én nem tekerem annyira bénán a camping biciklit mint amennyire azt tettem..nem borulunk bele a könyvtár előtti legmélyebb árokba; ...és ha nem vagyok olyan becari, hogy védelmeznie kelljen, akkor nem őt támadja meg a liba Óbányán hanem engem. Az Erdélyi kalandjainkról a direkt! ferde ülőkéjű wc-n, a bórvízzel, szőlőbefőttel, és vodkás naranccsal...ne is szóljak :) Bocsánat mindenért, de nem ígérhetem, hogy nem fordul elő többet semmi körülöttem veled drága barátném :)

Hova eljutottam a hóeséstől :) Lamentálok. Öregszem. Jóéjt!