Tegnap mégsem jututtam ide. A lótifuti üzemmód azt kívánja hogy az ember egyszer hol itt, másszor hol ott legyen, így a megülés egyvégtében csak álom volt tegnapra.
Ma már a nap végét járom, délután otthon :) Nekem is nyári szünet
ez, amikor leheveredek a gyerekekkel egy laza szunnyantásra. Kicsit le
vagyok merülve...de sebaj, mert holnap már kispéntek, aztán péntek és
megyek feltöltődni. Rácsatlakozom a baráti köröm legpozitívabb
anyukájára (ne is próbálj menekülni Judit!) és igyekszem felvenni
egyúttal a rezgéseit is. Nem energia vámpírkodni akarok, csak átitatva
lenni a légkör szellemével...és ezt most teljesen komolyan mondom! Kell
néha egy olyan mentorféle, akitől látod a jó példát, a jó hozzáállást, a
pozitivizmust, hogy megtapasztalt így is lehet!
Így hát én rekreálódni fogok a panelban és a negyven fokban 4 vagy hat (vagy nyolc?) gyerek zsivajától övezetten.
Punktum!
:)
Hajnali egy előtt egy rettenetes sikolyra ébredtem. Eszter akkorát
ordított, és utána is torka szakadtából sírt amíg össze nem futottunk a
nappaliban. Nem tudta megmondani mi volt a baj, csak annyit
ismételgetett hogy rosszat álmodott, és bepisilt. Megoldottunk mindent,
aztán összebújtunk...de így is legalább fél óra volt míg megnyugodott.
Mondjuk magamat is elég volt lecsendesítenem, mert úgy dübörgött a szívem, hogy még.
Lassan indulok, mert mennem kell ebéd előtt a gyerkőcökért. Én főzök a héten.
A mai menü igen összerendezett :) /nem elájulni/ krumpli leves, tökfőzelék magában, mákos nudli, palacsinta...
Na!?
A levest mindenki szereti, de én tökfőzelékre vágyom nagyon mellé,
akárcsak a lánykánk. Ezt nem szeretik a fiúk. Imikének van a mákosnudli,
apának a palcsinta.
Hát nem egy mintaétrend :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése