melegségesség...

 Ez egy hétvégi pikcsör :)

Jó dolog ez a nyár, de mégse mindig tudom ezt gondolni róla

Tegnap este kivettem a fagyasztóból két tálca csibe zúzát, hogy ma majd milyen kis nyammantós pörkit főzök belőle.

Neki is láttam a pörkölt alapnak, de a ki csomagolási fázis után elbiggyedtem picit, mert a csibebendő nem volt éppen jó szagú. Igen éhes emberek egy erősebb megdörzsölés után lehet, hogy megfőzték volna, de nekem a hús csak akkor csúszik le, ha semminemű szagolmánya nincs. A macskák jól jártak, délre (szomszéd cicai segédlettel) be is tolták az adagot.

Eztán már csak tejfölt borítottam és kezet vágtam a reggelbe, úgyhogy fájintos jó kedvvel indultunk megint.

Tegnap elkezdtük az élelmiszer adomány osztást. Olyan nagy konklúziókat ez alkalommal nem tudok levonni, mert most csendben és rendben zajlott minden. Mára még megmaradt kábé az egyharmada...remélem hamar végzünk ebben a dögvesztő időben.

Szüleim megérkeztek, még oda is mennem kell ma megnézni őket. Körbejárták Erdély legjavát...tele vannak kalanddal és csodás élményekkel. Apa fényképes dokumentációját meg is tekintem amint lehet.

MA, képzeljétek bejött hozzám az az ügyfelem aki nem kevesebbet akart tőlem, mint elvágni a torkom. MÉG MINDIG nem sikerült eltemettetnie az anyukáját, így az önkormányzatnak a héten intézkednie kell, ha nem tesz valamit. A polgi teljesen együttműködő, és a nőci is szerzett pénzt. Felvett (írd és mond) egy helybeli uzsorástól 95eFt-ot, amit egy év alatt kell törlesztenie. A 95-re 300-at fizet vissza!!!!!! Egyszerűen nem értem az ilyen embereket...a legcsóróbbakat is velőig sarcolják. Hasznot akar húzni más kínjából, ez nyilvánvaló, de azért ne haragudjon meg a világ... Ha a 95-re kért volna az egy évre 150-et akkor még mindig jól jár, így pedig sikeresen ellehetetlenít egy két kisgyermekes családot. Embertelen állat. Keselyű, aki mások teteméből éli vígan a világát.

A toroknyeső nő, egyébként bocsánatot kért tőlem a múltkori kirohanásáért. Na erre kössetek csomót :)

Nagyon melegem van...nyomja már a fejem.

Mit meséljek még? Ez a hét nagyon nehézkes. Szerencsétlen félhajléktalanom (akinek a személyes iratait intéztem tavaly) házának a teteje beomlott. De nem egy kis részen ám, hanem úgy konkrétan elejétől a végéig az egész. A lakótér sértetlen maradt, "csak" a padlásig hajlott a födém, így szerencsétlenem benne lakik. Igyekszünk most elővakarni a családi vonalat, hogy segítsenek ha tudnak.

Elvileg ma este futni megyünk bnőmmel...de annyi mindent beszerveztem erre a délutánra, hogy még kérdés mi fér bele. A futás nagyon jó dolog, éreztem én ezt már korábban is...de q-va lusta vagyok és q-va meleg vaaaaaan!!!!!