Olvadok...nem rendelkezem arra vonatkozó emlékkel, hogy tavaly is ehhez hasonló pokoli klíma lett volna az irodámban...
30 fok van itt bent! A tarkómon folyik a víz, Tompa vagyok mint Mihály, és nem győzök folyadékpótlani.
JUDIT!!!!!! Akarom a klímás irodádat! MOST!
Hétvége.
Heheheheee! Pénteken kezdődött és vasárnap lett vége :) ez igen
rendhagyó nem? Nagyon jó volt újra egyesíteni erőinket, családjainkat,
gyerekeinket, az idillbe csak a hőség borított hektónyi izzadságot.
Panellakók, le a kalappal előttetek, hogy a forróság mellett
minőségi élere vagytok képesek. Én kiizzadtam magamból még a jövő hetet
is :)
Egyébként a meetingünk nagyon jól sikerült. Változatlanul jó nézni,
hogy a felnőtt brancsunki mellett növekszik egy pici brancs, akik együtt
(vagy nemek vagy kor szerint tagozódva) együtt róják a játszóteret,
kekszeznek nagy egyetértésben a favárban, lakják be a két, játékra
kijelölt szobát...
Szeretem őket együtt látni!
Volt egy vakvágányunk is...khmm...ugye csajok? Bedőltünk az infóknak
és Velencei tóhoz vonultunk a hűs habok reményében. Találtunk is ott
hűsséget, mert amint megláttuk a paramétereket, kicsit lelohadtunk.
Nem vagyok egy misszpitsa, aki csak wellness meg selfness érzi jól
magát. Imádom a természetes vizeket és tisztában vagyok azzal, hogy
combig állva a vízben a lábam körmét nem fogom látni egyikben sem...de
ami itt volt, az kérem...!
Pocsolya, sártenger, dagonya....mindez harminc évvel ezelőtt itt
felejtett díszletek között. A víz gyorsan mélyül, és az 130-as
gyerekeink (nem beszélve a kisebbekről) kapásból pipiskedhetnek míg
bírnak. A kisebbeknek két "medence" állt rendelkezésére, ami jelent a
vízből kiharapott két, egyforma méretű...dagonyázót. Képzeljetek el egy
ütött kopott betonstéggel övezett, alul a vasszerkezetét áztató,
félelmetesen sár színű posványt.
NA, ez volt a gyerekeknek kitalálva. Ránézésre gombát kaptam...
Szemetesek dugig tele, és szépen körbehalmozva azokkal a nagy nagy
kupacokkal amik már meghaladták a befogadó képességet.
Játszótér...homokozó....mászóka...? HOL élsz te? Semmi! Gyerekeink a
kiszuperált, és a telek sarkába állított vizibicajokkal játszottak
majd'egy órát, megjegyzem ők ezt piszokmód élvezték, csak mi hőzöngtünk
kicsit.
Áááááá...hagyjuk is. A pozitív élmények keresését abba is fejeztem
amikor a hátam mögött egy kiscsajka -talán tizenhét lehetett- telefonon
beszélgetett a kandúrjával. Akiről időközben a szorosra kapcsolt
törölközős szomszédság megtudhatta, hogy már csak ex-, és szeret dugni
(idéztem) meg hogy nála maradt a csaj bugyija és éthordója...és
egyébként estére kell neki xtc vagy inkább pár zöld kis bogyó....
Mondom: nem vagyok igényes, de ez a hely még nekem is kiverte a
biztosítékot. RÁADÁSUL ami a legjobban bacta a csőrömet: láthatólag a
nép java élvezte a hely eme kétes szellemét... Hát mi vagyok én UFO?!
Basszus. Alapjában véve pozitív embernek gondolom magam, aki igyekszik a
jóra fókuszálni...de itt csődöt mondtam. A végén már csak azon
röhögtünk, hogy ennyire nem lehet gáz, mint amennyire az :)
Mindenesetre csajok! Szuper volt veletek lenni, feltöltődtem, és vígan kezdtem ma reggel fél hatkor a hetet!
Még sok ilyet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése