Kettő óra van. Még pont ennyim
van vissza is a munkaidőből, és ezalatt még írnom kell egy
helyzetértékelést, majd faxolni is ezt a gyámhivatalnak. :( Ehelyett itt
írok.
Megint kaptam fricskákat.
Ebédre gurultam haza a házunk előtt futottam össze egy értelmiségi
nagymamával, aki éppen az oviból rohant kifelé. Ráköszöntem, gyorsban
közölte, hogy csak beugrott fű alatt, hogy az unoka észre ne vegye, mert
különben menni akar haza vele. Mondtam, hogy ez nálunk is így megy,
mire kibökte - nincs időm rá, rohanni kell. Gyomron vágott ez a
kijelentés. Mintha egyszerre nyitották volna ki a szemem, és toltak
volna elém tükröt.
Ez hát a bibi! Nincs idő RÁJUK, a gyerekekre mert mindig rohannunk
kell. Amikor pedig már lenne idő, vagy mi igényelnénk a figyelmet, akkor
ők követik a tőlünk látott -megyek megyek meg nem állok! -mintát, és
tojnak a fejünkre. Van erre egy Zorán szám is...Üres bölcsőt ringat a
Hold fénye. Érdemes meghallgatni, tanulságos.
A másik. Behívtam egy apukát, aki öt gyereket nemzett e világra, és
most a legkisebbel adódtak épp gondjai. Elmondta a gyereket mindennek,
amiből a "világ szemete" és a "hulladék" a legszabatosabbak voltak.
Jajjgatott, hogy milyen ez a gyerek, meg mér'menekül már otthonról, és
mér' viselkedik így velük ahogy...?
Hát basszameg. Amikor finoman megjegyeztem, hogy a nevelés mint
olyan azért sokat nyom a latban, hozzátette, hogy őőőőő nem is 18 éve
neveli ezt a gyereket, mert hat éves korában jött csak haza a
nagynénjétől, aki évekig nevelte. Ja biztosan akkor bacódott el a
helyzet, szerintem is.
Mert ez a gyerek tuti nem sínylette meg, hogy a szülei lepasszolták,
aztán itthon folyvást a többi lányukkal példálóztak előtte: "-...bezzeg
a Marizsuzsi mennyivel jobb gyerek nálad!"
Most pedig mossa kezeit. Felháborító. Azzal fenyegeti az egy hónap
híján 18éves gyerekét, hogy kitapossa a beleit, kútba fojtja, így vagy
úgy de megnyomorítja?! NORMÁLIS az ilyen? Ezek után hogyan várhatja el,
hogy hazamenjen a gyereke?!
Nem tudom, hogy milyen szülője leszek majd kamasz gyerekeimnek, de
ha hasonlóan defektes, akkor drága barátaim, skalpoljatok meg!
Nagyon húz az agyam. Elfáradtam ma egy kicsit. És most még mindig
itt áll előttem a megírandó helyzetértékelés, plusza statisztika aminek
a múlt hét volt a határideje.
Szeretnék illegalitásba vonulni a családommal, és egy langyos vizű
tóban áztatni magam a 'zurammal a parti homokban, miközben a gyerekek
mellettem pancsolnak, a lábamat mossa a víz, és minden csendes és
nyugodt.
Csiribi-csiribá! Akarom. Most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése