Ma
az esélytelenek nyugalmával a nyakamban vetettem ki magam a vízfüggöny
alá. (esélytelenségem oka az, hogy sanszom sem volt szárazon beérni a
melóhelyre) A mellettem lépkedő minik esőkabátosan élvezték a vizet, ők
még eltocsogtak volna egy darabig kedélyesen...de nekem rohannom
kellett. Mint mindig... :(
DE!!!! a holnapot leszámítva már csak egy hét meló, és aztán egy
hetet hesszelünk is 3/4-ed családilag. Az igazán jó az lenne ha apa is
csatlakozhatna hozzánk, de sajnos a munka világát sajnos nem
pillecukorból gyúrták.
Kettőre várok egy párocskát, ahol egyre több a csiriburi és apa
bejött panaszkodni erről. Már ott tartottak vasárnap, hogy az anya a
késbe akart dőlni....a marhája, pont a gyerekei szeme előtt. Eztán kérem
nem kell azon sem csodálkozni, hogy az a kisgyerek simán ellő olyan
gondolatokat a szélbe, hogy - ...felakasztom magam vagy épp azt hogy
-...beleugrok a kútba.
A mintakövetés nagyon sokszor dugánkba dönt bennünket. A gyerekek
tartják a legtisztább és a legőszintébb tükröt a szülőknek. Ezt már
sikerült megtanulnom...voltak és vannak hibáim, amiken javítani kell
amíg nem késő.
A fiam lobbanékonysága, türelmetlensége nehéz napjaim, engem másol. A
"mindenttudniakarok"- sága pedig az apját :) de ez a legtöbb esetben
nem is baj...bár van amikor már szinte szófosás az amit a kiscsávó
csinál. A - miért? korszakot azt hittem ki lehet nőni de a kérdések csak
egyre szaporodnak :D
Ma team-elni voltunk kolleganőimmel ismét Pakson. Laza eltöltése ez a
csütörtök délelőttnek. Korábban hazaértem és gyorsan megfőztem az
ebédünket. Gyerekek nemrég az oviban a szemem láttára puszilták be az
egyik tányér káposztás tésztát a másik után, ezért hát most azt
gyártottam nekik :) Apának meg kicsit csípős, virslis lecsó lesz a
kaja...lehet hogy ebbe én is beszállok.
Gondolkodtam, hogy mit kellene csinálni dután. Van egy helyisége a
lakásnak ami még nem készült el, de a hiánya már érezhető. Főleg
vendégfogadás, és hétvégi reggelek idején :) A wc nálunk a fürdőben van.
Ha vendégek vannak, akkor trónolás esetén senki nem fürödhet, moshat
kezet. Hétvégén pedig, a pelenkák levetkőzése óta egyre gyakrabban szeli
át a teret a kérdés: - mikor végzel mááár? :)
A probléma tehát akut. Neki kellene feküdni, ami először azt
jelenti, hogy ki kell pakolni a 2m2területről mindent ami azt faltól
falig (!!!!!) kitölti. Van itt egy öreg szekrény tele kabátokkal,
bőröndök, táskák, laminált padló maradékok, munkásruhák, cipők,
szerszámok...és ki tudja mi a békés boldog levelibéka nem. Nem tudom,
hogy mennyiben találok társra az ötletben ma....nagyobb eséllyel
gondolok az odázásra.
Ebéd alatt néztem egy filmet. A Jane Austen könyvklub. NAGYON cuki
kis film, szerelmi szálakkal itt és ott. Még nem sikerült a végére
jutnom, de bennem van az "alig várom hogy folytathassam már" érzés! (A
filmért egyébként thx Istvánnak és Juditnak!!!!)
Ügyfelem (a késbedőlős) hamarosan érkezik, így búcsúzom! Szép napot, szép napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése