"Április, kikeleti égen kacagó boldog nóta száll...!"
Jah, az álmainkban pontosan így van ez.
A hosszú hétvégén épp egy nap jutott arra, hogy a tavaszi életünkhöz hasonlót imitálhassunk kicsit a kültéren. Tegnap nem esett, de mára észbe kapott az idő, és újra havas esővel tolt reggel egyet a napon.
Szombaton apa suliban, mi 4 fal között. Nagy nehezen rávettem magam a sütésre, mert nem voltam egyáltalán ünnepi hangulatban. Próbáltam fokozni a húsvéti gerjedelmemet, ezért még tojást is festettünk a gyerekekkel. Úgy indultam, hogy tíz tojás és punktum, mert úgyis csokitojás dívik manapság...ennek ellenére húsz tojást sorakoztattam a lobogó víz mellé. Már behelyezéskor eltörtem kettőt...aztán pedig a főzés és végállomás eseményeként hulltak el öten. Még jó, hogy megadtam magam a két doboznyinak. Festettünk pirosat sárgát, kéket...a zöldről nekem a romlott tojás villant be így azt inkább kihagytuk. A minik igyekeztek viaszkrétával is alkotni nagyokat, de a gömbölyűre nem is olyan egyszerű rajzolni...
Apa megjött, befejeztük együtt a méteres kalácsot, aztán hősiesen kivasaltam az újfent duzzadó halmomat. A szekrények és a kinőtt ruhák zsákjai is nagy hirtelen gyarapodni kezdtek ettől az akciótól, mert Imifiú, és Eszterlány eszeveszett tempót diktálnak növésben. A szombatot ezzel le is tudtuk, mert mire este meg gravíroztam a rendszeresen érkező locsolóink ajándékait, nyulat játszottam és körbetojtam a lakást... elaludt mindenki.
Vasárnap, hajnali öt pont nulla....Imike ébredése. Az óraátállítás ugyan kicsit javított a helyzeten, de vasárnaphoz mérten még a hat órai kelés is elég barátságtalannak tűnik. Fél órás vergődés után Esztert is vadászatra keltettem....nem kellett noszogatás, csak egy rövid mondat: - megjött a nyuszi!!! Vetődés, kosármarkolás és eszeveszett lendület ami a következő negyed órát jellemezte...ez az az élmény amiért húsvét előtt gyűjtögetem a sok apró ilyanolyanamolyan csokikát, apró meglepit, ajikat... az expedíció öröme megér mindent! Nem tudom, hogy meddig lehet megőrizni ezt a fajta hitet amit a gyerekek a Télapó, Jézuska, Nyuszi létezésébe vetnek...félek előre amikor már mi is kevesebbek leszünk egy csodával. A csodavárás akarva akaratlanul átragad mindenkire aki gyerekek közelében él, és ez vitamin minden léleknek!
Hétfőn locsolkodás, versek és illatok :) tüneményesek ezek az aprónépek ahogy mondják a nagy komolyságokat. A mi fiaink idén egy bádogvödörrel mentek riogatni, de persze rózsavízzel locsolgattak végül... mindenesetre nagyon stílusos volt apától az ötlet, a vödör pedig - funkcióját vesztve- tökéletesen megfelelt a zsákmányolt tojások és nyulak fuvarozására. Délben anyuéknál ebédeltünk egyet, és a délutánt pedig a gyerekek gyerektársaságban hatig az udvaron játszották át. Az árokban kezdtek...mindennemű lelkükrekötés ellenére Imi háromszor cserélt nadrágot, Eszter pedig egyszer öltözött át alle zusammen, miután a lehúzott gumicsizmájából egy felesre való sáros vizet sikerül kicsorgatnom... Én nagy lelkesen kiporszívóztam az üres lakást, majd csatlakoztam apához, és kigazoltuk a virágoskertnek csúfolt sarkot, amiben mostanság Negro hempereg előszeretettel.
Este a nyelésképtelen torkomat pálinkával öblögettem...rá fél órára pedig saját dugámba dőlve horpasztottam. Nem csodálkozom semmin :) annyira antialkoholista vagyok, hogy nálam már nyálkahártyán keresztül felszívódva is totál K.O.-t okoz a szesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése