nullaórahuszonöt

Ennyi van most.

Ide csak azért írok, hogy még véletlenül se felejtsem el, hogy be kell mennem a dokihoz hogy beutalót kérjek a kardiológiára. Valami van, de nem az igazi, megijeszt néha a dobbanástalanság.

Éjfél előtt felriadtam, Eszter kiabált kétszer: - Anya gyereee!  Átvágtattam, de addigra visszaaludt. Annyira hirtelen riadtam fel, hogy beindult idebent a ketyere rendesen és még most is vágtatnak a lovak. Persze erre reflektálva felébredt és felpörgött a circulus vitiosus, és már ettől lettem frászban nagy hirtelen. ...és vagyok még mindig, ezért írok, terápiás jelleggel, hátha megnyugszom,, és a jéggé fagyott ujjaim is felengednek végre. Szegény uram éjjelének annyi...ebből tartalmas pihenés már nem lesz.

Nem tudom mitől borult bennem a bili, hiszen nyugis nap volt...majdhogynem átlagos. Túl hamar megtelik a pohár bennem mostanság, így érik erősen a gondolat: - váltani kell!

A héten még nem is voltam, pedig elmesélhettem volna, hogy milyen jó volt újraegyesülni Szfehérváron, az ős-családdal :) ...persze a hatodik még mindig baromi magasan van! Aztán a sikertelen de mégis sikeres hétfő, amikor nem jutottunk el a tüdős dolgok végére apával, de így annál előbb hazaérhettünk, és hosszú idő óta először együtt lehettünk egy napot. (Délután persze minivonatok csatlakozásával) Tegnap pedig tesómmal fodrászhoz szállítottuk Negro, és egy óra múlva újra rá sem lehetett ismerni. Most valami extrém fazont kapott, ami megosztotta a népeket...de hát a mi frizkónk sem talál egyívású kritikusokra mindig, nemde?

...most már egy kicsit jobban vagyok, de fél órája komolyan eljátszottam a  mentő lehetőségével. Gyorsan össze is húztam egy kicsit a fürdőt, meg a konyhaasztal környékét...asszony-ész. Nehogymá' kupi legyen ha visznek, meg persze a rutinnak van helyrerázó ereje is, ami most csak nem akart jönni. Ellenben ez az írásos dolog most bejött azt hiszem :) Vissza kellene feküdni, de egyenlőre kidobna az ágy. Azthiszem olvasok kicsit...most már jóéjt nektek!!!