Másnapra nem volt egy sem. Több mint egy hét múlva pedig visszaért a meggyötört egyszem lány, Hómancs. A tegnapi nap főattrakciója az ő nevéhez fűződik.
Délután a hő 29 fokra hágott, Eszzterrel a házban ténykedtünk míg Imit vártuk haza. Én éppen a nappali asztalnál pirografáltam az ovis fa medálokat, amikor berobbant a macska, szájában valami izével, és kérdés nélkül vágtatott a gyerekszobába. Ott lepottyantotta a kis csomagot, egy cica bébit. Ufff. Visítottam Eszternek, aki éppen a legkisebb négyzeten trónolt, hogy -gyereeeeee! ...és összeborultunk a kis csonka család felett. A macs' mindenáron a gyerekszobába, a legós doboz mögötti kis vacokba szerette volna becuccolni a kis vacakot...így -átmenetileg míg letisztul az agyam- behoztam egy dobozt, nehogymár a földön heverjen az az apróság. Innentől felgyorsultak az események, mert röpke egy óra alatt a macskánk ki-be járt, és "betermelt" még három gyermeket az első delikvens mellé. Bennem finom pánik dolgozott, mint gyerekkoromban hasonló szitukban, hogy el ne rontsak valamit, nehogy alkalmatlannak találjon az anyamacska és odébb álljon...de persze a lakásban sem maradhat. A gyerekeket ráállítottam a macskalak projektre, aminek erősen motiváló hatása volt rájuk, mert földöntúli bódottá-volt nekik a négy kisporonty érkezése. Új helyet alakítottunk ki a kazánházban...a többi már nem rajtunk múlik.
Hómancs és kismancsok
A kiválasztott vacok
Miután ezt a projektet átmenetileg megoldottuk, Mariannékkal elmentünk íjászkodni. Míg a nagyfiúk lőttek, a kicsik homokoztak és maratoni köröket futottak a nagy futópályán biciklivel...mi anyákok pedig futócipővel :) Bezony,mozgásba lendültünk. Hatszor meghaltam a több etapban teljesített négy köröm alatt...de ezen nem is csodálkozom a súlyom tekintetében. Elvileg szerdán és pénteken ha a fiúk kint lőnek...mi futunk...jájjjj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése