Ma reggel egyetlen fiam visszalépett indulás előtt inni egyet, és finoman, kedvesen megjegyezte: - anya, én már két napja ebből a pohárból iszok ám....mikor akarsz elmosogatni?
Jó a gyerek meglátása...a mosogatóból kibukó halom már korántsem szokványos, de a fene vigye, tegnap valahogy távol álltam a dologtól, és az is tőlem. A lényeg: feltűnt neki a kupi! Ez már eredménynek könyvelhető el, nem?
Tegnap megunta a pakolási rohamomat is, és önként elvonult rendbe rakni a cipősszekrényt :) Eszter annyiban csatlakozott nő palánta létére a dologhoz, hogy nekiállt felpróbálni a lábbeliket...ami azért abban az értelemben hasznos volt, hogy a kinőtteket meneszthettük. Gyarapodik a vöröskeresztes halom, amiről minden egyes rápillantáskor eszembe jut, hogy már nagyon neki kellene állnom kiplakátolni a gyűjtést...
Ami fontos: a kő száraz!!! Süt a nap. Nem mondanám melegnek az időt, de a remény amit a sugarak elültetnek mindenkiben, az már egyértelműen hajlamos arra, hogy vidámabbá varázsolja a mufurc, télből jövő népeket. Apánk este esik csak be...délutánra kintre tervezek a gyerekekkel, nagyon optimista lettem hirtelen én is a fény-dőzsitől, de azért még van foga az időnek.
Előre gondoltam a nyárra...de ezt eztán nem fogom sűrűn megtenni, ezt megígérhetem a magamnak. Nem villanyoz fel nagyon a gondolat, hogy látom a korlátokat...így inkább játszom a vakot :) Majd olcsóbb költségvetéssel dolgozok...végül is a gyerekek szerencsére még nem nézik, hány csillagos a nyaralás :). Azt hiszem egyenlőre ez a mi szerencsénk. Duna-part, Szfehérvár, Budapest, Balaton...majd megpróbálunk baráti alapokra helyeződni....és így nem is rossz a felhozatal, igaz?
Jajj ez a kis kolleganőm egy kincs. Nyikkantam egyet, hogy fáááááj....és már itt gőzölög mellettem az erdei gyümölcsös SAGA. Ami ugyan nem tea az ínyencek szerint (UGYE Istvánunk?) de jóízű és terápiásan meleg... Anita, aranyba foglallak egyszer :) ... most azonban még csak blogba, hogy az utókor is tudjon nemes tettedről.
Ma délelőtt a napfény az ügyfeleket is kicsalogatta, így a mai teljesítményem 12. Alig tudtam elszabadulni a suliba az nagy beiratásra. Közöltem, hogy mi nem szeretnénk...ennek az illetékesek nem nagyon örültek, és meg lettem kérdezve arról, hogy az oviban a tömegnyomorban jobb lesz-e még egy évig a gyerekemnek. Válaszoltam: - igen. Kár, hogy ilyenkor a tekintélytisztelettől eláll a szófosásom, és nem tudok frappáns érveket közölni a gyerek lelkére, és a strigula központú elsős toborzásra vonatkozólag...ahhh. Mindegy, a rendszer hibája ez, nem pedig egy személyé. Mindenesetre a nemleges hozzáállásom mellett felírták az adatokat, és elküldik a Kormányhivatalnak, aki majd Áment mond állítólag...nem értem én ezt a hierarchiát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése