Jelentem a kutyaoltást is túlidealizáltam....vagy inkább a kutyámat. A biciklikosárban történő felszállítás nem valósulhatott meg szerencsére, mert hugom felajánlotta, hogy felvisz engem és bolhafészket a falu másik végére. Az hagyján hogy a kutya nem tud viselkedni, de még össze is karmolt miközben igyekeztem mozdulatlanná dermedni a szúráshoz, hogy a doki eltalálja a területet. A többi kutya - a séták ellenére- újszerűen hatott rá, és hirtelen kedve támadt megmutatni a magyar vizslának és a pulinak is, hogy ő a Jani. Pedig ő csak a Negro. Elmondhatatlanul hálás voltam tesómnak, amiért megmentett a kutyás kerékpározás idilljének hangos romba dőlésétől.
Apa este már későn érkezett haza, s míg ő vacsorázott a gyerekekkel, átszalasztottam anyuéknak a frissensült rizskochból pár darabot. A fél nyolcas félhomályban és falusi csendben annyira vígságos volt hallgatni a tavaszt ölükbe rántó madarak vircsaftját :) Szeretem, hogy erre kelünk és fekszünk... megunhatatlan vidéki idill!
Paksot ma nagyon gyorsan megjártuk, és bőven dél előtt már a csetrest takarítottam el pultról. Az ablakok persze sarkig nyitva had jöjjön be a napfénybe hempergőzött friss levegő... A konyhaablakon az ovisok zaja, és a gyerekbeszéd között meghallom a gengnemsztájl-nál csak egy fokkal kevéssé rühellt szólamot : "Paula egy boci de amit tud az tuti pudingot főz rajta folttal kóstold meg a kanaladdal édes vanília fincsi csoki ezt tudja Paula a napszemcsis boci Paula pudingja szupersztár minden foltja csak rád vár. Paula a doktorötkertől..." És ami a legfájóbb....a sámlira felpipiskedve le is vizuáltam... a lányunk énekelte... :) aztán meg a többiek is. PEDIG nem mondnám, hogy sokat lógnak a szeren, de úgy látszik ez is bőven elég. Még jó, hogy a fenti taktusok hatására ma magam is kosárba dobtam nekik a tecsóban négy Paula pudingot a doktorötkertől, teljesen megfelelek az elvárásoknak...
Egyébként ma befektettem az egészségebe is egy kicsit. Kétezerötszáz pénzért rendeltem méhpempőt, hátha ez hiányzik a kis léleknek ahhoz, hogy leszülessen hozzánk végre. Csodákat zengnek róla, és én nagy csoda váró vagyok. Állítólag a dolgozó méhek is ezzel etetik a méhkirálynőt...több millió méhgyerek pedig elég bizonyíték :) !
ÉS hogy le ne maradjon senki a nagy eseményről, ma koronázási ceremónia. Remélem klappolni (nem pedig klaffogni) fog minden fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése