Szebbnél szebb napokra ébredünk. A föld, ami pár hete túlcsordult a nedvességtől, és azt gondoltuk hogy ennél már többet el sem bírna... mára porzik a papucsos lábak alatt. Ki érti ezt? Az időjárás a világ örök rejtélye marad.
Megint egy magányos hétvégénk volt ami apai jelenlétünket illeti. Szombaton iskolában, vasárnap pedig dolgozni volt...így a múlt heti együtt töltött óraszámot egy napba be lehetne gyömöszölni. Már nagyon éget bennünket ez a probléma, mert egyszerűen nem lehet, hogy az ő élete ennyiről szóljon. Pénzcsináló gép, és kész?! Nem maradhat így, a változtatás igénye már régen nem hagy nyugodni bennünket, csak valaki mutatna már irányt.
A múlt hetet összességében a gyereksereggel lehetne jellemezni. A jó idővel beindult a pajtásosdi is...minden napra jutott valami. Néha nagyon fárasztó, hogy gyerekeim folyvást kész kéréssel állnak elő, de a zsivaj nem zavar, csak az hogy a ház fut, az én dolgaim meg többnyire állnak. Végül is, most kell megélni ezt a korszakot, nem? Pár év múlva már nem lesz szükség a közreműködésemre a társasági életük lebonyolításához :)
Szombaton este megszülinapoztuk anyut. Mivel Imiapu suliban volt, így magamra maradtam a tortagyártásban. Sikerült egy közepesen finom és dekoratív gesztenyés tejszín tortával előállnom. Apa a szokásos hat-csillagos halászlevet prezentálta...mindenki elég enervált volt, de azért jól sikerült az alkalom. A végét egy nagy sétával koronáztuk meg mondván, hogy a beviteli oldalt kell valahogy kompenzálni.
Vasárnap délután anyósom és sógor segítségével kertészkedtem zsebkendőnyi kiskertünkön, így immáron várományosa vagyok a borsó, sárgarépa és hagyma ültetvény termésének :)
Este újfent nem nyughattunk, így Péterrel és Ádámmal kiegészülve falukörútra tekertünk, felderíteni a hírös Banai tavunkat. Mindig hallottunk róla, hogy arra van a tó...de még soha nem kerestük meg, így könnyed bicikli túrára indultunk. Az én négy lyukon eresztő kerekem pont tegnap került le apánk szerelőpadjáról, de nem marad tétlen eztán sem szabad óráiban drágám,mert félúton a mellettem kerekező Eszterlánc hátsó kereke valami fira kerregő hangot kezdett kiadni. Gondoltam hogy beszorult egy ág a sárhányó alá...de nem. Egy túlméretezett akáctüske meredezett a kerékből. Nem eresztett még a luft, csak csendben meredezett a fának eme remek védnöke felhívva keringőre...-Nos, most mit teszel? Apa megpróbálta letörni, hogy dugítson, de ne akadjon miatta a haladás...de pöckünk vígan kiugrott inkább a lukból, majd hangos szusszanással bevégezte a kerék.
Címszavakban a továbbiak: Biciklit fához lakatoltuk, Eszter csomagtartóra vettem, megkerestük a tavat, szörnyülködtünk, hogy milyen mocskos, visszakör, bicikli felvét, majd lerakat reparálási célzattal Ádámnál...
Remélem mesélhetek ennél tartalmasabb túrákról is az idén :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése