"Egy fa kidől, messze hallik. Nő az erdő......, ki hallja?"
Első körben, sokaknak tán arról szól ez az idézet, hogy csak a harsány megnyilvánulások hallhatóak, a szelíd tettek hangját, csak kevesen érzékelik.
Nekem kicsit mást mond.
Mesél egy fa életéről, elmúlásáról.
Nem tőszavakban, hanem szép, kerek mondatokban, amilyen kerekséget magában a növekedésében is fellelhetett volna egy megfelelő figyelmet ráirányító szempár.
Ő is, mint minden fa, elsősorban önmagának nőtt, fejlődött, de nem utolsó szempont volt az életében, hogy mások is örömüket lelhessék abban, amit az idő segítségével épített. Viharban, napsütésben,rügyfakadásban, lombhullatásban mindig több lett egy kevéssel. Lehet,csak egy sejttel, de tudta, az csak egészséges lehet, mert a csendjéből fakadt. Nem érdekelte, hogy mellette a többiek, betegre izgulták, recsegték magukat türelmetlenségükben, csak tette a dolgát,ami az Ő dolga volt.
Hosszú téli álmában volt mindig egy biztos pont, ahol jó volt visszatérni magába a csendbe. A többi nem számított. A többiek,(virágok, bokrok, fák) meg csak jöttek, vagy mentek, ...és visszajöttek, mert Nekik is jó volt ott.
S ha nem jöttek vissza, az sem baj, mert máshol biztosan jobb volt ettől a helytől, és boldogabban élhették így napjaikat.
Az élet egy hűs áramlat az erdőben, Hol elsodor, hol összekoccintja a lombokat, hol visszahajoltat, ahonnét nőttél valamikor.
A lényeg, hogy a fa aki jól érzi magát melletted és biztonságban, az úgyis arra fog törekedni, hogy minél közelebb lehessen hozzád, majd
arra növeszti ágait, leveleit csak feléd fogja fordítani, hogy minél többet kaphasson belőled, de nem úgy hogy megfojtson, hanem szabadon,esetleg csak egy laza kapaszkodással hozzád ér, ami a szeretete.
Minden elmúlik egyszer, de ritkaság, hogy egy halk fa önmaga válasszon új életet, ami kényszerűen elmúlással kezdődhet csak.
Egy fa, mikor kidől, mikor eltávozik a sorból, hatalmas, földet megrázó robajjal dől el.
...mert, hát a fáknak nincs több esélyük,mintsem életük végén egy mennydörgéssel tudatni, hogy: VOLTAK.
Köszönöm, ki hallotta azt is, amint nőttem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése