...hajnali kómában reggelit melegítettem fiamnak a mikróban, bekapcsoltam a rádiót, had hallgassam kicsit...a NEO-t. Egyenlőre pffff! A Ganxta Zolee volt a vendég (legalább is remélhetőleg nem törzsgárda tag ott) és ezek ketten nagyon gázosak voltak. Nem voltam vérre menő sláger fun...de minek azt elvágni ami jó?
...
Délután vagyunk. A délelőtt kellemes indítást követően frászosba csapott át. Reggel gyorsan gyorsan elmosogattam, bekevertem a fasírozottat...aztán lánykámmal közös takarításos-pakolásos-kacatszanálós/nézegetős programba fogtunk a hálóban. Nagyon nő! És valamilyen hihetetlen ahogy élvezi ezt :) Eddig minden oké volt, aztán kimentünk kicsit a gyönyörű őszbe, gondoltam az udvar és konyha közti ingázással megoldom a fasírt sütés problémáját. Hát ja. a fasírt első sütete a macskatányérban landolt...szétesett vmiért baccameg. Pedig mindent úgy csináltam ahogy máskor...paff.
A maradék husit beleterítettem réteslapba és megsütöttem, de addigra a plafonra másztam a kudarcomtól. Megint hiperszenzitív vagyok...sztem megy kifele a depopro hatása, és lassan nehéz napok jönnek. Ilyenkor hisztikirálynő vagyok a javából...de ez egyáltalán nem tölt el büszkeséggel!
Ma délután nincs ovi, így itthon aludt mindkét poronty. élvezetes volt elaltatni őket azt megmondom. A nagy már nem igazán akar aludni a maga öt évével, a kicsi meg hűen támogatja ebben. Egyedül álltam a front egyik oldalán a két akaratgombóccal szemben. Én nyertem. Fiam aludt háromnegyed órát (!!!?), csöpet meg még nyomja. Utána játszóteret ígértem nekik...aztán apa megint este ér haza. Nagyon nem szeressem mán ezt a műszakot. El kéne mennünk nagybevásárolni, de soha sincs itthon, este pedig már nem indulunk meg a gyerekekkel a világba. Szerencse hogy nem jött már a nyakunkra a tél, mert Iminek bakancs is kell, a tavalyi már az enyészeté (én hülye engedtem 1-2x kismotorozni benne...akinek van gyereke az tudja milyen hatással van ez a cipők orrára) a kopási és növési együttható miatt. Meg ugye -Jön a Télapóóóóó....és még sehol a CH halom. Nem szeretek gagyi csokikat venni...mert azokat még húsvétkor is kerülgetjük. Inkább kevesebb édesség, de az ne kakaómassza legyen hanem tej- vagy étcsoki. Ott, ahol a minődég olcsó, meg ott ahova járunk jól járunk... :) vannak német/osztrák csokikák óóóóccsón, nagyon finomak és minőségiek! Azokkal szoktam higítani az aranyáras Tibit, Bocit vagy egyéb fellelhető "magyar" terméket. Ja...nem is én hanem a Télapó...BOCSI! (Nálunk az a mese dívik a miki hívő gyerkőceink miatt, hogy a hiperszuper marketekben azért dől ki szinte a polcokról a temérdek pirosruhás csoki, hogy azokból a Mikulás majd jól bevásárolhasson...hehe)
Na jó, túrórudi igény lépett fel a Kisvakond elől, menek!
...
Délután vagyunk. A délelőtt kellemes indítást követően frászosba csapott át. Reggel gyorsan gyorsan elmosogattam, bekevertem a fasírozottat...aztán lánykámmal közös takarításos-pakolásos-kacatszanálós/nézegetős programba fogtunk a hálóban. Nagyon nő! És valamilyen hihetetlen ahogy élvezi ezt :) Eddig minden oké volt, aztán kimentünk kicsit a gyönyörű őszbe, gondoltam az udvar és konyha közti ingázással megoldom a fasírt sütés problémáját. Hát ja. a fasírt első sütete a macskatányérban landolt...szétesett vmiért baccameg. Pedig mindent úgy csináltam ahogy máskor...paff.
A maradék husit beleterítettem réteslapba és megsütöttem, de addigra a plafonra másztam a kudarcomtól. Megint hiperszenzitív vagyok...sztem megy kifele a depopro hatása, és lassan nehéz napok jönnek. Ilyenkor hisztikirálynő vagyok a javából...de ez egyáltalán nem tölt el büszkeséggel!
Ma délután nincs ovi, így itthon aludt mindkét poronty. élvezetes volt elaltatni őket azt megmondom. A nagy már nem igazán akar aludni a maga öt évével, a kicsi meg hűen támogatja ebben. Egyedül álltam a front egyik oldalán a két akaratgombóccal szemben. Én nyertem. Fiam aludt háromnegyed órát (!!!?), csöpet meg még nyomja. Utána játszóteret ígértem nekik...aztán apa megint este ér haza. Nagyon nem szeressem mán ezt a műszakot. El kéne mennünk nagybevásárolni, de soha sincs itthon, este pedig már nem indulunk meg a gyerekekkel a világba. Szerencse hogy nem jött már a nyakunkra a tél, mert Iminek bakancs is kell, a tavalyi már az enyészeté (én hülye engedtem 1-2x kismotorozni benne...akinek van gyereke az tudja milyen hatással van ez a cipők orrára) a kopási és növési együttható miatt. Meg ugye -Jön a Télapóóóóó....és még sehol a CH halom. Nem szeretek gagyi csokikat venni...mert azokat még húsvétkor is kerülgetjük. Inkább kevesebb édesség, de az ne kakaómassza legyen hanem tej- vagy étcsoki. Ott, ahol a minődég olcsó, meg ott ahova járunk jól járunk... :) vannak német/osztrák csokikák óóóóccsón, nagyon finomak és minőségiek! Azokkal szoktam higítani az aranyáras Tibit, Bocit vagy egyéb fellelhető "magyar" terméket. Ja...nem is én hanem a Télapó...BOCSI! (Nálunk az a mese dívik a miki hívő gyerkőceink miatt, hogy a hiperszuper marketekben azért dől ki szinte a polcokról a temérdek pirosruhás csoki, hogy azokból a Mikulás majd jól bevásárolhasson...hehe)
Na jó, túrórudi igény lépett fel a Kisvakond elől, menek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése