Ez a tél megmutatja,hogy mennyire komolyan is veszi a dolgát. Rég volt ilyen, abban egyetérthetünk.
Jelen éjszakán is túl vagyunk. Klasszisokkal jobb volt a korábbinál, de van még mit javítani az ágy szélére szorulós, párologtató gőzbe fürdős, antiszexes estéken. Már két napja érik bennem a tudat, de lassan ki is buggyan, hogy a lányom, -bármennyire is imádandusz, megzabálandusz, puszilgatandusz...-egy kis hárpia ha alszik. Arrébb tolni???? ÁÁÁÁÁÁÁ...mint a nyíl, visszahelyezkedik az őt megillető vackába. Betakargatni? Majd ha lement alfába..mert addig van damme-ot szégyenítő ívelésekkel rúgja le magáról a lazsnyakot. Ha pedig félálomban, csukott szemmel (végül is..ha jól meggondolom ennek a tételnek a sötétben nincs is jelentősége...khmm) ismerős után kutat a pici mancsaival TUTTI, hogy a békésen szunnyadó anya, csendesen pihegő cickóira tapad satuként, beszabályozva ezzel -szintén az alfás alvásáig- az én alvó helyzetemet. ÉÉÉÉDESKE :)
...nnna, ma reggel elmaradt az ágyból ki nem kelés míg jóra nem gondolok...így -eszmélést követően- bepótoltam a wc-n. Mai napra garantált jó: este felkerül az üveges rész is a konyhaszekrényünkre. Ennyi...sovánka...más nem jut eszembe...de fel a fejjel, ki a mellel: biztosan akad még kikapirgálandó rézgaras ezen a csütörtökön is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése