Ha az ember lánya elé kerül ezen időszakban egy csokika...mérlegelni kell. Csokika és kis bódottá' hormon...de aztán semmi más délig...vagy finom, változatos evészet. nem kétséges ki nyer. Nem mondom, hogy nincs olthatatlan édesség éhségem olykor (ezért volt ma a 10dkg jégrém) de ésszel bírok. Nem rontottam neki a csokimiki hadseregnek, inkább a kisebb kalóriás gyümölcs jégkrém. De ennyi.
Viszont...így télvíz idején, a lakásban punnyadásra kárhoztatott apadni vágyóknak gondolniuk kell arra is, hogy tevékenyen töltsék az időt. Nem a legjobb a kajálási hajlamra nézve az, ha a fotelben csüccselve bámuljuk órákig a tv-t. Óhatatlanul tápolásba fog torkollani! Tenni vagy menni kell ha esik, ha fúj! Én ma délutánra vagy a gyerekszobát rázom gatyába a gyerekekkel míg apa hazaért, vagy könyvtárba megyünk.Még megálmodom ;)
Alig várom a márciust, hogy újra futócipőben szuszogjam végig a kivetett etapomat. Nehéz lesz újra kezdeni már innen látom...de végtelenül hasznos.
Sokszor tör rám nemszeretem érzés a lassú fogyásom miatt. Ilyenkor én arra gondolok, hogy a lassú apadás is apadás. Mert mi lesz ha feladom megint? Oké...lesz egy - két jó kajálás, felhőtlenül, carpediem-felkiáltással tömve magamba minden földi "jót". De aztán...utálni fogom magam, hogy megint visszaléptem. Újrakezdeni pedig egyre nehezebb lesz.
Kitartás mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése