Tegnap este megint sikerült lezavarnom a jóleső félórás mozgásomat (ami sokak szerint hatástalan ugye... deazé' szerintem mégiscsak számít valamit, ha inkább mozgok ennyicskét mintsem semmit), és nem ettem! A hat után nem evészet talán sikerülni fog, és jobb is üres pocakkal legfeküdni. Ha nagyonnagyonnagyon éhes vagyok és szükségem van olyan mozdulatra amivel emésztő traktusomba juttatok valami étket...inkább iszok egy nagy csésze 1,5%-os tejcit. Az megül a pocóban, savat leköti (legalább addig míg a gazda aludni tér). Ma reggel megettem az egy szelt tk kenyeremet megkenve és tormázva szalámival. Mást nem tervezek, max még egy tejeskávéra vágyom ma reggel. Délben-megolvastam az ovi üzenőfalán- lángos lesz :((((( nem nagyon ugrok érte, valamit ki kell találjak. Lehet hogy sütök a gyerkőcök kedvéért (is) pár darab palacsintát. Ha dél előtt fogyasztok el belőle max kettőt, az sztem még belefér... Igyekszem vigyázni arra, hogy délután már csak update szerint egyest és kettest nyammogjak...és azt is ugye hat előtt.
A gyerekágyas depresszióval küzdő barátnőm holnapra kapott időpontot egy pszichiáterhez...Nagyon remélem, hogy képes lesz a szakmuki előrelendíteni a dolgot, mert szegénykém nagyon el van keseredve. Voltam én is ilyen lelkiállapotban az első gyerkőc születése után...nem kívánom senkinek a tökéletes inkompetencia, kilátástalanság és reménytelenség koktélját. A második kicsivel már a terhességem alatt felszerelkeztem olyan homeo bogyóval, ami segít átlendülni könnyebben a nehéz időszakon, így vele nem éltem ezt át. Gondolkodtam azona minap, hogy kiírom magamból az ilyetén tapasztalataimat, de még nem adtak kezembe tollát a múzsa.
Gyermekkorúim itt perecelnek mögöttem. Sajnos a maradékkal mindig engem találnak meg. Amíg nálunk van a bérkutya addig még simán kiszalasztom velük az ajtóhoz a csábító falatokat, hogy ebgyomorban végezzék, de májustól nem lesz eb, csak nekem nehez-ebb. Hogy fogok én nyárra lefogyni? Annyira akarom ám pedig. Érzem , ahogy a hangulatomat, kezdeményezőkészségemet, tetteimet befolyásolja ez a húsz kilónyi háj. Szinte ráül az életemre, ezt tisztán érzem. Azthiszem talán Norbi ejtette el valamelyik sikerrrkönyvében azt a mondatot, hogy minen kövér ember egy sovány ember börtöne, amiből az ki akar törni... Nnnna, én is elkezdtem már reszelni a rácsokat, megszököm innen ha csontom törik, inam szakad is!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése