Kint katasztrófa a heéyzet. Mondják, hogy szar a hideg szél nélkül...de hogy mire képes a kedvvel ha eső is jő...paff vagyok. (sajnos nem bűvös de férjem szerint talán néha sárkány:) ) Zsibbad az agyam a bentléttől. LEVEGŐŐŐŐT! A gyerekeknek mozgás hiányuk van (megjegyzem nekem is hiányzik a futás), apa este hét előtt ér haza ... Tegnap este már az esőben való sétát sem vetettük meg...max húsz percet lehettünk kint míg átsétáltunk szüleimhez egy fürtnyi banánnal...aztán haza. Lánygyermekünknek sikerült combközépig tökéletesre eláztatnia a nadrágját annak ellenére, hogy az esőkabátja térde alá lógott... Nagyon kreatív kölök. Tudja hogy hogyan kell ártatlanul beletoccsanni egy pocsolya közepébe.
Már a délutáni programon agyalok, hogy hogyan töltsük az időt. TV-zni a lehető legkevesebbet akarom hagyni őket. Úgy döntöttem, hogy közel a karácsony...díszeket és ajándékokat próbálunk majd alkotni sógyurmából.
Nem tudom milyen sikermutatóval zárom az estét, és hány nagy levegővel szellőztetem majd az agyam, de megpróbáljuk! :) Remélem kooperálnak velem, és nem egymás űberelése és piszkálása lesz az egyetlen céljuk. Hiányzik a kinti program. Nagyon!!!! Mi tavasztól őszig szinte az udvaron élünk a nagy diófa alatt. Ott a csúszda, homokozó, hinta, kiülő... a lakás nekünk ilyen távon már sokszor csak a négy fal börtöne.
Olyan jó lenne futni megint, de az uramfia egész novemberben H-Szo-ig túlórázik, és a nagyszülőket sem terhelhetem be ennyire. Na persze most az eső sem kedvez a sportomnak...de sok kínom van. Utálom is magam ezért. Örök elégedetlen és rohanó vagyok holott tudom, hogy semmi okom arra, hogy káráljak, hiszen szép életünk van, egészségesek vagyunk... Mindig a holnapot várva lemaradok a máról. Arról a máról ami valójában az életem. Ez a gáz...de a felsimerés az első lépés a "gyógyuláshoz".
Tegnap SZMK volt. Karácsonyi 5leteléssel. Volt egy lelkes anyuka szófosással...asszem ő lesz majd a következő "vezíre" a közösségnek. Alkalmas erre...bár a gánya az, hogy az ostort is simán a kezébe tudom képzelni ösztöke gyanánt.
Még egy bő hónap és karácsony. Már megvan majdnem az összes ajándék. Financiális korlátainkra való tekintettel már a nyáron elkeztem beszerezni ezt-azt, agy mostanra nem sok maradt. Uram hálás (lehetne) ezért...hmmm...de férfiból van, és erre nem tud koncentrálni. Sebaj, így szeressem :)
Megyek, összedobom azt a gyurmát :)
Már a délutáni programon agyalok, hogy hogyan töltsük az időt. TV-zni a lehető legkevesebbet akarom hagyni őket. Úgy döntöttem, hogy közel a karácsony...díszeket és ajándékokat próbálunk majd alkotni sógyurmából.
Nem tudom milyen sikermutatóval zárom az estét, és hány nagy levegővel szellőztetem majd az agyam, de megpróbáljuk! :) Remélem kooperálnak velem, és nem egymás űberelése és piszkálása lesz az egyetlen céljuk. Hiányzik a kinti program. Nagyon!!!! Mi tavasztól őszig szinte az udvaron élünk a nagy diófa alatt. Ott a csúszda, homokozó, hinta, kiülő... a lakás nekünk ilyen távon már sokszor csak a négy fal börtöne.
Olyan jó lenne futni megint, de az uramfia egész novemberben H-Szo-ig túlórázik, és a nagyszülőket sem terhelhetem be ennyire. Na persze most az eső sem kedvez a sportomnak...de sok kínom van. Utálom is magam ezért. Örök elégedetlen és rohanó vagyok holott tudom, hogy semmi okom arra, hogy káráljak, hiszen szép életünk van, egészségesek vagyunk... Mindig a holnapot várva lemaradok a máról. Arról a máról ami valójában az életem. Ez a gáz...de a felsimerés az első lépés a "gyógyuláshoz".
Tegnap SZMK volt. Karácsonyi 5leteléssel. Volt egy lelkes anyuka szófosással...asszem ő lesz majd a következő "vezíre" a közösségnek. Alkalmas erre...bár a gánya az, hogy az ostort is simán a kezébe tudom képzelni ösztöke gyanánt.
Még egy bő hónap és karácsony. Már megvan majdnem az összes ajándék. Financiális korlátainkra való tekintettel már a nyáron elkeztem beszerezni ezt-azt, agy mostanra nem sok maradt. Uram hálás (lehetne) ezért...hmmm...de férfiból van, és erre nem tud koncentrálni. Sebaj, így szeressem :)
Megyek, összedobom azt a gyurmát :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése