Megint leeresztés következik. Tiszta depis hullámvasúthoz kezd ez már hasonlítani. Tegnap egész nap (!) a lakás rabjai voltunk, és én ezt nagyon rosszul tolerálom, így ma (amennyiben el-nino abbahagyja a kinti tombolást, és beáll az áldott szélcsend) kivonulunk karhatalmilag az udvarra. És még csak szerda van. A két gyerekkel sokkal nehezebb a fogyira is koncentrálni. Tegnap este megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy még lebeszélem apát egyenlőre a kistesó projektről, mert kéne egy kis szünet, és egy kis idő a nagyobbaknak a felnövésre. Szeretem a gyerekeimet, de nem akarok teljesen alámerülni infantilizmo...és ehhez szükségem van arra, hogy munkába menjek hamarost. Tudom, igen igen határozott kisasszonyka vagyok... Evvan, nagyon nem akarom hogy bedőljön a családi kassza.
Gyerekeim ma reggel 5.20-as keléssel örvendeztettek meg minekutána kilátásba helyeztem mindkettőnek, hogy még egy ilyen, és újra mindenki a saját szobájában durmolhat kedvére, hagyva a többieket is békében aludni. Ha Imi hazajön, és újra stabil lesz a családi alapunk, meg is kezdem a visszaszoktatást. Intim szférát akarok!
A tegnapi paraszt tarhonya sem volt jó ötlet, befékezett itt nekem. Olyan kaját kell választanom, amit nem szeretek de a kicsik igen. Nehéz lesz, de a cél szentesít.
Induljon hát a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése